Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

ható. A legerdősültebb területek ekkor Gödöllő és Isaszeg környékén, továbbá Csikéria, Császártöltés határában voltak (23. ábra).

1956-ban a Duna—Tisza közén általában több az erdő, mint 1935- ben. A tájunk 8,3%-át elfoglaló (országos átlag 13,2%) erdőterületek négy zónában helyezkednek el: 1. É-on a Gödöllői-dombságon, továbbá a Naszály és a Cserhát hegylábi területein, 2. Ny-on a Duna árterén, 3. K-en a Tisza mentén, 4. a homokhátság területén. Az első három zónába sorolt erdővidékek nagyobbrészt természetes eredetűek, a homoki erdők — néhány kisebb-nagyobb reliktum-erdőtől eltekintve — mind újonnan telepítettek, s területük (akác, nyár, fenyő) jelenleg is állandóan nő (23. ábra).

A legjobb minőségű erdőtalajokat a Duna és kisebb részben a Tisza mentén, továbbá Monor, Nagykőrös, Bácsalmás körzetében találjuk, a homokon csak a más művelésági formában már hasznavehetetlen talajokat erdősítik.

7. A NÁDAS TEBÜLETI ELOSZLÁSA

A nádasok eloszlása mindig kapcsolatos volt a vízjárta területek elhelyezkedésével. 1789-ben a Duna és a Tisza menténnagy területeken értek el 10%-nál magasabb részesedést. A homokhátság laposaiban — különösen a D-i peremeken — ugyancsak jelentős volt előfordulásuk. A nádas területi aránya kétszer

72