Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

7855

aránya. Kiemelkedő kertkultúrával találkozunk továbbá a Duna mentén elterülő községek némelyikében, amelyek az olcsó víziút kihasználásával képesek felvenni a versenyt a pesti piacokon.

A legmagasabb aranykorona értékű kerti talajok a Bácskában, Kalocsa körzetében, továbbá a Három Város, Csongrád és Szeged határában terülnek el. A legnagyobb kertterülettel rendelkező Pest környéki övezetben — a Csepel-szigettől s még néhány kisebb folttól eltekintve — alacsonyabb értékűek a kerttalajok. A legkisebb aranykoronaértékek természetesen a homokhátság területén, továbbá a szikes talajokon találhatók.

3. A SZŐLŐ TERÜLETI ELOSZLÁSA

Már a XVIII. sz. végén, 1789-ben is jelentős területeket foglaltak el a szőlők, a Duna—Tisza köze 1,7%-át. A szőlők területi eloszlása azonban teljesen ellentétes volt a jelenlegi eloszlással (20. ábra). A legelterjedtebbek a következő körzetek voltak: Budapesttől É-ra a Vác—Ácsa—Aszód háromszög, a Gödöllői-dombság, Kecskemét és Nagykőrös környéke, valamint néhány Duna menti terület és Szeged körzete. A középső homokvidékről — kivéve Kiskőröst — úgyszólván teljesen hiányzott a szőlő, ugyanígy az időnként elborí-63