Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

19. ábra. A kert százalékos részesedése az összterületből 1896-től 1956-ig

a Duna—Tisza közén DK felé, találjuk a legalacsonyabb értékű szántókat. A szántók minőségében — éppen a talajviszonyok változatossága folytán — ugyancsak nagyfokú különbségek figyelhetők meg. Az Északbácskai-lösztábla területén, Kalocsa környékén, valamint a Tápió mentén vannak a legjobb minőségű szántók, értékük megkaladja a 17 aranykoronát. Ezzel szemben a homokvidék már említett körzeteiben a szántók aranykorona-értéke nem éri el holdanként az 5 koronát.

2. A KERTTERÜLET TÉRBELI ELHELYEZKEDESE

A kertet mint önálló művelési ágat, legelőször csak az 1895-ös összeírás alkalmával vették fel. Korábbról, sem 1789-ről, sem pedig 1855-ből tehát nem áll rendelkezésre adat. Feltehető azonban, hogy nem is játszott még abban az időben említésre méltó szerepet a műveléságak sorában. A kertterületek fejlődését éppen ezért csak a századfordulótól kezdve áll módunkban figyelemmel kísérni.

A kert területi részesedése 1895-ben a Duna-—Tisza közén csak 0,7% körül mozgott, azaz az országos 1%-os arány alatt maradt. Magasan az országos átlag felett volt az aránya elsősorban a főváros É-i szomszédságában, a

61