Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
17. ábra folytatása 50 km AK < i 5 -8 8 - 1 11— b 14-1; 17 < 18. ábra. A szántó minősége (aranykorona értéke) körül, de inkább fölötte van a szántó aránya. A peremterületekkel ellentétben a homokhátság Ny-i felén és a Duna menti szikeseken csak 30—50% között váltakozik a szántóterület részesedése, sőt egyes homoki községek területén ennél is alacsonyabb. Teljesen háttérbe szorul azonban az említett kedvezőtlen talajadottságoknak a hatása, jelentősége a főváros környékén, ahol a fejlesztőig ható piaci lehetőségek, előnyök következtében a gyengébb minőségű talajokon is gazdaságosnak bizonyult a szántóföldi művelés. A szántó részaránya a két évtized során általában mindenütt csökkent valamivel, néhány körzetben pedig már szorított műveléságként jelentkezik a mezőgazdaságnak egyik belterjesebb ágával, a szőlőgazdálkodással szemben, így pl. Bácsszőllősön 30% alá csökkent a szántó, s 40% fölé emelkedett a szőlő részesedése. Ugyanez a folyamat figyelhető meg Kiskőrös területén, továbbá a Kecskemét melletti Orgovány és Hetény községekben, ahol ugyancsak a homokterületek gazdaságosabb kihasználására való törekvés a hajtóerő. A szántóföldek minőségi eloszlása szinte teljesen azonos elrendezésű a területi arányok váltakozásával (18. ábra). Ahol jobb minőségű talajok nagyobb arányban fordulnak elő, ott magasabb a szántó területi részesedése is. Eképpen a magasabb aranykorona értékeket ugyancsak a peremvidékeken találjuk, azaz a Bácskában, a Duna, a Tisza ill. a Tápió mentén. Ugyanekkor a homokhátság középső területein, amelyek ÉNy-i irányból átlósan húzódnak át 60
