Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
1949 között a mezőgazdaságból élők aránya nem módosult lényegesen, míg a nem őstermelők száma megtöbbszöröződött. Ha az egyes népszámlálási időpontok között mutatkozó népszaporulatot elosztjuk az eltelt évek számával, akkor a lakosság évenkénti növekedése 1869—1890 között 1,25%-os, 1890—1930 között 1,17%-os, 1930—1949 között pedig 0,41 %-os volt. Ez utóbbi százalékszámot az 1941—1945-ös háborús évek torzítják el, míg az első világháború veszteségei elmosódnak a 40 éves átlagban (1890— 1930). b) A Duna—Tisza közén 1949-ben élt 1 366 800 lakos meglehetősen egyenlőtlenül népesítette be tájunkat. Az átlagos népsűrűséget nemcsak az összterületre, hanem a mezőgazdaságilag hasznosított területre is kiszámítottuk. Ugyanis a mezőgazdasági területre vonatkoztatott népsűrűség inkább nyújt tájékoztatást a mezőgazdasági termeléssel szemben — a helyi szükségletek kielégítése céljából — támasztott igényeket illetően. Egységnyi területként ugyané ak nem a km2-t, hanem — az egyéb adatokkal való összehasonlítás megkönnyítése érdekében — a munkában általánosan használt mezőgazdasági területegységet, a kh-at használtuk. Tájunk minden 1000 kh mezőgazdasági területére átlag 632 lakos jut. Ami a népsűrűség területi eloszlását illeti: a Duna—Tisza köze egy Budapestet Szegeddel összekötő vonallal nagyjából két különböző népsűrűségű területre osztható. A képzeletbeli vonaltól ÉK-re elterülő részen általában 1000 kh mezőgazdasági területre 500 lakosnál több, a DNy-ra eső háromszögben pedig ennél kevesebb jut (9. ábra). Mindkét területrészt természetesen az átlagostól eltérő népsűrűségű foltok tarkítják. A K-i területen (amely többek között magában foglalja Pest sűrűn lakott környékét, a fejlett mezőgazdaságú Gödöllői-dombságot, a Tápió vidékét, a Három Város belterjesen művelt határát, továbbá Kiskunfélegyháza, Csongrád és végül Szeged körzetét) 500 alatt marad az 1000 kh mezőgazdasági területre jutó népesség száma néhány kis területű Vác környéki községben, Csévharaszt és Puszta vacs (a felszabadulás előtt zömmel nagybirtokos kézen volt) körzetében, Jászkarajenő vidékén s még néhány, nagyrészt a Tisza árterén fekvő község területén. A Ny-i ritkábban lakott sávból (amely a homokhátság még kevésbé belterjesen hasznosított D-i feléből, a Duna menti ártérből, a Bácskai-lösztáb-3 Duna—Tisza köze 33 9. ábra. Az 1000 kh mezőgazdasági területre jutó népesség száma községenként (1949)
