Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
2. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA, TERÜLETI ELOSZLÁSA A népesség száma területi és foglalkozási megoszlásának elemzése elengedhetetlen a mezőgazdasági termelés adottságainak vizsgálatakor. Az összlakosság száma a helybeli (Duna—Tisza közi) fogyasztás egyik leglényegesebb mutatója, a legalkalmasabb fokmérő a helyi szükségletek felméréséhez. A mezőgazdaságban dolgozó munkaképes népesség aránya nélkülözhetetlen adalék a mezőgazdaság munkaerő-ellátottsági fokának megállapításához. A mezőgazdasági népesség területi elhelyezkedése, továbbá a lakóhely és munkahely egymástól való távolságának felmérése ugyancsak fontos a mezőgazdasági termelés színvonalának vizsgálatához. a) A Duna—Tisza köze általunk elhatárolt területére vonatkozó legkorábbi pontos népességadat 1869-ből való. A lakosság számszerű alakulását, a mezőgazdaságilag hasznosított területhez viszonyított arányát 1869 és 1957 között a 4. táblázat szemlélteti. 4. TÁBLÁZAT A népesség alakulása 1869—1957 között Év Népesség száma Népesség százalékos változása 1869-hez viszonyítva 1 km2-re jutó népesség Az összterület 1000 kh-jára jutó népesség A mezőgazdaságilag hasznosított terület1 1000 kh-jára jutó népesség Munkaigény alapján szántóra redukált mezőgazdasági terület2 1000 kh-jára jutó népesség 1869 698 000 100 46 264 332 483 1890 862 000 127 57 326 379 437 1930 1 266 000 181 83 479 556 515 1949 1 367 000 196 90 517 642 550 1957 1 450 0003 208 95 549 671 582 1 Mezőgazdasági terület = szántó, kert, szőlő, rét és legelő együttes területe 2 1 kh szántó = 1 kh szántó, 1 kh szőlő = 5 kh szántó, 1 kh kert = 5 kh szántó, 1 kh rét = 0,2 kh szántó, 1 kh legelő = 0,1 kh szántó 3 Számított adat Az elmúlt 8 évtized folyamán, míg a mezőgazdaságilag hasznosított terület kiterjedése lényegében nem változott, a népesség mintegy megkétszereződött. Ugyanakkor azonban a mezőgazdasági területen belül igen lényeges eltolódás következett be a munkaigényesebb műveléságak javára. A népesség szaporodását nyomon követte a szántó-, kert- és szőlőterületek arányának növekedése. Ennek következtében a 80 esztendő alatt a mezőgazdaság munkaigénye és a rendelkezésre álló munkaerő között, továbbá a népszaporulat és a mezőgazdaság termelőképességének növekedése között fennálló viszony csak mérsékelten módosult. A szántóra redukált mezőgazdasági terület 1000 kh-jára az összlakosságból 1949-ben jutó 550 főnek mint fogyasztónak kielégítése korántsem köti le annyira a mezőgazdaság termelését, mint 1869-ben az 1000 kh-ra eső 483 fő ellátása, hiszen a Duna—Tisza köze árutermelése éppen azóta sokszorozódott meg. Nem szabad a két adat közötti különbségből az 1000 kh-ra jutó mezőgazdasági munkaerő lényeges megnövekedésére sem következtetni, mert 1869 és 32
