Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
<7 7-12 12-18 ЧШ 18~24 24-30 30 < 135. ábra. A szőlőtermelés részesedése az összes mezőgazdasági termelési értékből (1957-58) % 1 < 10 10-15 15-20 136. ábra. Az állattenyésztés részesedése az összes mezőgazdasági termelési értékből (1957 — 58) Ami a földrajzi determinizmus veszélyét illeti, ez nem abban rejlik, hogy a mezőgazdasági körzetek megállapításánál számbavesszük a természetes környezet tényezőit is, hanem abban, hogy eltúlozzuk-e jelentőségüket, azaz elsődlegesen kezeljük-e őket a közgazdasági faktorokkal szemben. Ha döntő jelentőséget nem is szabad tulajdonítani a természeti adottságok szerepének, elhanyagolni semmiképpen sem lehet azt. A termelés területi elhelyezése ugyanis a szocialista tervgazdálkodás keretein belül sokkal ésszerűbben, tudományosabban történik, mint bármikor korábban. Ez pedig nem jelent mást a mezőgazdaság esetében, minthogy módszeresen számbaveszik a természeti adottságokat. Ugyanakkor részben megszűnik, részben mérséklődik számos, a kapitalista gazdaságban érvényesülő közgazdasági tényező hatása (különbözeti földjáradék, a nagybirtok—kisbirtok szabad versenye stb.). A természeti földrajzi környezet tehát nem döntő, de alapvető feltétele a társadalom anyagi életének, gazdasági tevékenységének, ugyanígy a mezőgazdasági körzetek kialakulásának is. A természeti adottságok közül kiemelkedő szerepet játszanak a Duna— Tisza közén a talajviszonyok. Elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés alapvető területi különbségeit nagyjából tükrözik a talajviszonyok is. Az uralkodó homoki talajféleségek messzemenően meghatározzák a termelés jellegét 301
