Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
lethez viszonyítva elegendő a gép, ha ezek teljesítik idénynormájukat. A Duna— Tisza közén egy gépre (1 aratócséplő és aratógép együttesen) átlagosan 163 kh gabona jut. Néhány gazdaságban azonban vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés a gép. Ilyen az ásotthalmi gazdaság, ahol az aratást kölcsöngéppel vagy kézierővel kell megoldani, ami lassú és veszteséges. A vaskúti, sződligeti, cifrakerti gazdaságban pedig a kiterjedt gabona vetésterület mellett is csak 1—3 aratógép ill. aratócséplőgép van. Az sem közömbös, hogy egy gazdaságon belül is hogyan oszlanak meg a gépek, vagyis mennyi az aratógép és mennyi a kombájn, de szükség van mindkettőre. A Duna—Tisza közén az aratógépek fordulnak elő nagyobb számban, az összes gabonabetakarítógépnek 55%-át teszik ki, míg a kombájnok 45%-kal részesülnek az összesből. Az aratás első időszakában a teljes érés előtt az aratógép használható, a teljes érés időszakában pedig a kombájn az előnyösebb. Gazdaságainkban általában mindkét gép megtalálható, néhány helyen (Vaskút, Fehértó, Bugac, Sződliget, Alag) azonban nincs aratócséplőgép. A homokterületeken elhelyezkedő gazdaságok nagyobb részében az aratógépek száma meghaladja a kombájnokét. Ez részben előnyös, mert itt aratógépekkel könnyebb dolgozni, de hátrányos azért, mert a gyorsabb gabonaérés következtében az aratógépi munka mellett nagyobb a szemveszteség. Az aratógép a leghasználatosabb a főváros közelében levő gazdaságokban is. Az aratás gépesítését legszemléltetőbben az egy gépre jutó gabonavetésterület nagysága tükrözi. Természetesen ez nem abszolút érvényű (67. táblázat). A gazdaságok 53%-ában egy gépnek csak 100—150 kh gabonát kell learatni, ezt 2—3 hét alatt el is lehet végezni. Hosszabb ideig, kb. 20—26 napig tart az aratás a gazdaságok 23%-ában, amelyekben egy gépre 150—200 kh gabona jut. Ez azonban azt is eredményezi, hogy a gabonának hosszabb ideig teljes érett állapotban is lábon kell maradni, ami elkerülhetetlenül növeli a szemveszteséget. A gazdaságok további 10%-ában több mint 200 kh gabona számítható egy gépre. Ezekben feltétlenül szükség van kölcsön gépre vagy nagyobb arányú kézierőre. A gazdaságok 14%-ában vagy nincs gép, vagy igen jó az ellátottság. Az egy gépre jutó gabonavetésterület nagyságának vizsgálatánál kitűnik, hogy az aratást leghamarabb a csengődi és a kátai gazdaságban lehet befejezni, mivel egy gépnek még 100 kh-at sem kell learatni. Legtovább elhúzódik a nagy munka a vaskúti, sződligeti, cifrakerti gazdaságban, ahol 300—500 kh gabonát kellene egy gépnek learatni. Mindegyik helyen, de különösen a cifrakerti gazdaságban tekintélyes a gabonatermelés, ami indokolja a gépek számának növelését. Állami gazdaságainkban az aratás mellett a cséplés is nagy feladatot jelent, de lényegesen hamarabb be lehet fejezni, mint a mezőgazdaság más szektoraiban. Átlagosan 3,5 cséplőgép van egy-egy gazdaságban. 4 cséplőgépnél több mindössze hat helyen található, de ez nélkülözhetetlen is, mert magas az aratógépek száma és kiterjedt a gabonavetésterület. A cséplést a legtöbb gazdaságban — a meglevő kombájnállomány mellett — két héten belül el lehet végezni. Ha szükséges, az aratás befejezése után a kombájnokat is be lehet cséplésre állítani. A cséplés hosszabb ideig csak néhány gazdaságban húzódik ki, főleg ott, ahol nincs aratócséplőgép, és így az összes gabona kicséplése a cséplőgépekre hárul. A vaskúti állami gazdaságban ez a munka több mint másfél hónapig elhúzódik, ha más gazdaságból vagy a gépállomástól nem kapnak segítséget, de Bugacon is közel egy hónap szükséges. 294
