Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei

A homokhátság és a dunavölgyi lapály érintkezési vonalában elhelyezkedő egykori Vörös-mocsár, valamint a tőle Éra és D-re húzódó területek tőzegtalajai értékes trágyaanyagot szolgáltatnak a homoki szőlők részére.

*

A különféle természeti tényezők lent ismertetett területi elterjedése, különbözősége — különösen a domborzati, a hőmérsékleti, a csapadék- és a talajviszonyok változatossága — kistájak elhatárolását teszi lehetővé és szükségessé a Duna—Tisza közén. Az egyes kistájak területén a természeti adottságoknak kisebb-nagyobb mértékű eltérése következtében a mezőgazdasági termelés feltételei is módosulnak.

a) A legnagyobb kiterjedésű kistáj a homokhátság, amely nagy vonalakban a Vác—Abony—Szeged—Baja négyszög területét öleli fel. Nagyobbrészt laza váztalajok, kisebb részben humuszos homok- ill. rozsdabarna erdőtalajok, a vízjárta részeken pedig réti talajok borítják. Kisebb körzetekben még kötetlen futóhomokkal kell számolni (Ágasegyháza, Tatárszentgyörgy, Izsák, Bugac, lllancs). A Duna—Tisza köze legszárazabb, a legnagyobb évi ill. napi hőmérsékletingadozást mutató szeszélyes csapadékú területe. A talajvíz, a laposoktól eltekintve, viszonylag mély, de a növénytermelés szempontjából még általában kedvező szinten helyezkedik el.

A termeszthető növények: rozs, korai kukorica, burgonya, napraforgó, somkóró, tök, cirok. Aljtrágyázott homokon már a búza, a pillangósok, különféle takarmánynövények is termelhetők. A humuszos homokon, valamint a közbeékelődött löszfoltokon az említettek mellé a cukorrépa, árpafélék csatlakoznak.

b) A homokvidék és az Alföldet szegélyező középhegységi vonulat között átmenet a Gödöllői dombság, amelyet homokon és löszön képződött erdő- ill. mezőségi talajok borítanak. E kistáj D-i felének éghajlata általában megegyezik a homokhátságéval, É-i részén azonban alacsonyabb az évi középhőmérséklet, jelentősen csökken a napfénytartam, fokozódik a felhőzet és a páratartalom. A talajvíz szintje mély. Általában a búza, rozs, szálastakarmány termelésére nyílnak megfelelő feltételek.

c) A homokhát és a Duna között terül el a Duna öntésterülete. A Budapesttől szélesedő, Baja felé elkeskenyedő lapályon változatosak a talajviszonyok: mezőségi, réti talajok, szikesek, tőzeglápok. A talajvíz a terület legnagyobb részén 1—2 m mélységben már megtalálható. A Budapest—Sükösd közötti szakasz éghajlata azonos a homokvidékével, ettől D-re több csapadék, forróbb nyarak jellemzőek. Termeszthető növények: őszi árpa, őszi búza, tavaszi kalászosok, kukorica, répafélék, burgonya, napraforgó, mák, repce, dohány, szálastakarmány; a D-i részeken ezenkívül ricinus, kender, paprika.

d) A homokvidéktől D-re fekszik az Északbácskai-lösztábla. Mezőségi talajai homokos löszön képződtek. Az altalaj sok helyen szikes. Csapadékviszonyai nem kedvezőbbek a homokhátságénál, nyarai forróbbak. A talajvízszint mélyen helyezkedik el. Termeszthető növények: búza, árpafélék, zab, kukorica (szikes altalajú területeken nem!), répafélék, burgonya, kender, szálastakarmány és a nagy hőigényű ricinus, gyapot, szójabab.

e) Keskeny ártérszalagként húzódik tájunk K-i peremén a Tisza-völgy savanyú agyagtalajainak sávja. É-on csapadékszegénység, aszályos nyarak, délebbre valamivel több csapadék és forró nyarak jellemzik. Haszonnövényei: búza, kukorica, répafélék.

26