Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
Ezeken a talajokon száraz időben történő szántásnál nélkülözhetetlen a fogas és henger, főleg gyűrűs henger alkalmazása, mert különben erősen rögös marad a szántás, és ezt a téli fagy sem rombolja el. A hengerek száma a már említett állomásokon kevés — 0,5—0,6 henger jut egy szántótraktorra — és különösen a gyűrűshengerek hiánya érezhető. A középkötött vályog-, homokos vályogtalajok megmunkálása sokkal egyszerűbb. Az időjárási viszonyok nem befolyásolják annyira megművelésüket, mint a kötött vályogét vagy a szikesét. A csapadékviszonyok alapján a Duna—Tisza köze DNy-i sarkában elhelyezkedő gépállomási körzetekben legjobb a helyzet, mert itt a legtöbb az őszi csapadék. A számottevő gépállomány és a fejlettebb lótartás lehetővé teszi, hogy az őszi mélyszántást kellő időben és minőségben el lehessen végezni. A Duna—Tisza köze D-i részén, a bácskai területen sűrű a gépállomáshálózat, és az állomások gép ellátottsága is jó. A talajművelést leghamarabb a bácsalmási és csátaljai gépállomás körzetében lehet elvégezni, mivel itt mind a gép-, mind a lóállomány magasabb az átlagnál. Hasonló a helyzet a túrái és a tápiószelei körzetben is. Ezek az állomások kellő számban rendelkeznek munkagépekkel is. Különösen nehéz a homokon elhelyezkedő gépállomások munkája. A homoki talajművelés külön sajátos gépeket igényel. Ilyen gépekkel azonban a gépállomások nem rendelkeznek. Az általánosan használatos szántótraktorok — G-35-ös és R-30—35-ös gépek — nagyszerűen dolgoznak a vályogon, de már kevésbé alkalmasak a homokra. Nem megfelelőek a munkagépek sem, az ekék nehezek, a henger pedig kevés a homok tömörítésére, a def láció elleni védekezésre. A homoki gazdálkodás nehézségét a gépállomány hatásfokának rossz kihasználhatósága mellett növeli még az a körülmény, hogy a homok kevesebb csapadékot kap, mint a többi terület ; különösen áll ez a kiskőrösi gépállomás körzetére, ahol az egész Duna—Tisza közén a legkevesebb az őszi csapadék. Súlyosbítja a csapadékhiányt a homok rossz vízgazdálkodása is, ugyanis sokkal gyorsabban elszivárog ill. elpárolog a talaj nedvessége. A tavaszi időszak sem pótolja a csapadékhiányt, mert kb. 10 mm-rel több csak a tavaszi átlagos csapadék, mint az őszi. Ez azért is lényegesemért a talajmunka a homokon túlnyomó részben tavasszal van, de a talajművelés optimális időszaka ekkor is rövid. Ilyen körülmények között nagyobb számú gépre lenne szükség, de a legtöbb homoki gépállomás kevés traktorral rendelkezik. A számszerű összehasonlítás más területekkel — vályog — nem ad valós képet, nem mutatja meg teljes egészében a különbséget, mert a homokon kisebb a gépek termelékenysége, mint a vályogon. Legtöbb géppel rendelkező homoki gépállomás a ceglédi, ahol 2,3 traktoregység jut 1000 kh szántóra ; tehát itt a legkedvezőbbek a feltételek a gyors munkavégzésre. Sokkal elmaradottabb a kiskunhalasi, kiskunmajsai, kiskundorozsmai, jakabszállási, kerekegyházi, tiszakécskei gépállomás; kevés az erőgép, 0,6—1,1 traktoregység jut 1000 kh szántóra. A számottevő lóállomány ugyan enyhíti a gépek hiányát, de ilyen körülmények között a korszerű talajművelés szűk keretek közé szorul. A gyors munkavégzés szükségességét még indokoltabbá teszi a rövid vetési idő. A kiterjedt gabonatermelés mellett a modern agrotechnika követelményeinek megfelelően vetésforgót alkalmazni nem lehet. A gabonának tehát legalább a kapások helyére kell kerülnie. A kapások betakarítására azonban csak szeptember végén—október elején kerülhet sor. A gabonavetés legalkalmasabb időpontja pedig október közepe ; legjobb terméseredmény ekkor vár-280
