Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
ható. A vetőszántás elvégzésére tehát 2, legfeljebb 3 hét áll rendelkezésre, ami a gép- és állatállomány nagysága mellett igen rövid. Súlyosbítólag hat az a körülmény, hogy a kapások betakarítása lassú, eléggé vontatott, mert a gépállomások nem rendelkeznek kellő számban betakarító gépekkel. Sőt azt is figyelembe kell venni, hogy a Duna—Tisza köze É-i részén, a Gödöllői-dombságon később érnek be a kapások, mint D-en, és a fagyok is hamarabb beköszöntenek. Ezek a körülmények gyakran meggátolják, hogy az őszi gabona a számára optimális időben jól előkészített magágyba kerüljön. Az őszi munkákat tehát a jelenlegi gépállománnyal kellő időben elvégezni lehetetlen. A gépállomások gépállománya körzetük összterületéhez viszonyítva természetesen kicsi, az egész terület megművelésére távolról sem elegendő. A mezőgazdasági munkáknak csak kisebb részét végzik gépekkel. A gépesítés fejlesztése azonban függvénye a társadalmi átalakulásnak is. Ugyanis ma még eléggé elmaradott a gépi munka egyik objektív feltétele, a nagytáblás, nagyüzemi gazdálkodás. Az egyéni gazdálkodás túlsúlya, a földek széttagoltsága, az apró parcellák miatt gyakori jelenség, hogy munkaterület hiányában a gépek egy részével nem tudnak dolgozni. Tehát az a visszás állapot is előfordul, hogy állnak a gépek, ugyanakkor a mezőgazdasági munkákat kellő időben elvégezni nem lehet. A késlekedés pedig alacsonyabb terméseredményekben mutatkozik meg. A gépállomány összterülethez viszonyított mennyisége tükrözi a mezőgazdasági termelés korszerűtlenségét. Egészen más kép alakul ki, ha a gépellátottságot a már meglevő nagyüzemi gazdálkodással, a nagyüzemek területével hasonlítjuk össze. A gépállomások munkájuk nagyobb részét a termelőszövetkezetekben végzik, tehát elsősorban itt lehet lemérni a gépesítés színvonalát, a korszerű művelési mód előrehaladottságát. E) A GÉPÁLLOMÁSOK MUNKÁJA A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN 1. TALAJMŰVELŐ A termelőszövetkezetekben sokkal kedvezőbbek a talajművelés lehetőségei, mint az egyéni gazdaságokban. Ez egyrészt a gépi munka előnyeiből, másrészt pedig a jó gépellátottságból adódik. A gépállomások sok traktort tudnak a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátani. Egy-egy traktorra kevés termelőszövetkezeti szántóterület jut, a Duna—Tisza közén átlag mindössze 91 kh. Ennek megművelése nem okoz gondot, sőt a gépállomások traktorállományát nem is köti le, így bőven tudnak munkát végezni a termelőszövetkezeteken kívül is. Ez a kedvező gépellátottság azonban csak időleges jelenség. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan növekedett a gépállomások gépparkja is ; 1956 őszén azonban — az ellenforradalom következtében — igen sok termelőszövetkezet felbomlott, ugyanakkor a gépállomások nem szenvedtek veszteséget, a gépállomány legfeljebb a selejtezések révén csökkent valamelyest. Tehát a gépek munkaterülete erősen összeszűkült. Az elmúlt időben általában azokon az állomásokon volt a legtöbb gép, amelyek körzetében legnagyobb volt a szocialista szektor területi részesedése, 281
