Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
viszonyítva legtöbb éké vei a Duna—Tisza köze É-i részén, a főváros környékén, a homokhátság D-i részén és a Kecskemét környékén elhelyezkedő gépállomások rendelkeznek (66. táblázat). A homokon az ekék nagyobb száma indokolt is, mivel gyorsabb a munkagépek kopása, elhasználódása. A Duna menti árterület és a Bácskai-lösztábla vályogterületein, továbbá a homokhátság középső részén az egy traktorra jutó ekék száma nem éri el a Duna—Tisza közi átlagot. Ez a vályogtalajokkal rendelkező gépállomásokon, ahol az ekék élettartama hosszabb, még megengedhető, de a homokon a munkában fennakadásokat okozhat. A tárcsa ellátottság területi megoszlása némileg eltér az előbbitől. Legtöbb van belőle a Duna—Tisza köze É-i részén, továbbá a Ny-i és D-i vályogterületeken, legkevesebb pedig — kevés kivételtől eltekintve — a homokterületeken. Ennek oka főként az, hogy kevésbé alkalmazzák a tarlótárcsázást, nehogy a szél elvigye a fellazított homokot. A henger a gépállomásokon általában kevés. Ennek hiánya különösen azért érezhető, mivel az őszi vetések hengerezésére nagy szükség van. Ugyanis a gabona nagyobbrészt a kapások, főként a kukorica után kerül a földbe. A kukorica betakarítása azonban többnyire későn történik, így rövid idő áll csak rendelkezésre az őszi mélyszántás és vetés elvégzésére, tehát szükséges a hengerezés, hogy kellően ülepedett magágyat lehessen készíteni. A hengerezés lehetőségei legkedvezőbbek a Duna—Tisza köze É-i részén, a Duna menti árterületen és a Bácskában elhelyezkedő gépállomásokon. Általában ezeken a területeken legmagasabb a hengerek szántótraktorokhoz viszonyított aránya. Hengerből is — tárcsához hasonlóan — néhány gépállomás kivételével (Kiskundorozsma) a homokterületeken van a legkevesebb, holott a homokon igen nagy szükség van a henger használatára, a felső humuszos szint megőrzése érdekében. Gyűrűs hengerben még nagyobb a hiány, mint sima hengerben. Használata szinte nélkülözhetetlen az erősen kötött vályogon, szikeseken, de fontos a középkötött vályogtalajokon is. Nagyjából ennek megfelelő a gyűrűs hengerből való ellátottság területi megoszlása is. Legtöbb van belőlük a vályogos, legkevesebb pedig a homokos talajokkal rendelkező gépállomásokon. Használata a homokon is nagyobb arányban indokolt lenne, mert segítségével még inkább akadályozni lehetne a deflációt, a homok elhordását. A gépállomány összetétele és mennyisége alapján legkedvezőbb a Duna—Tisza köze É-i részén és a Bácskában elhelyezkedő gépállomások helyzete. Jelentős a traktorállományból az univerzál gépek aránya, és a munkagépek mennyisége is erősen meghaladja az egy traktorra jutó munkagép átlagos számát. E területeken is kiemelkedik jó felszereltségével a szigetújfalusi, kiskunlacházi, tápiószelei, továbbá a borotai gépállomás. A Duna menti árterület gépállomásain — Kiskunlacháza és Baja között —• a gépállomány összetétele eléggé egyoldalú. A munkagépek mennyisége ugyan átlag feletti, de az összes traktorból kevés az univerzál gép, nem éri el az átlagot. A homokhátság gépállomásain az ellátottság általában kedvezőtlenebb. Ez azonban nem egyöntetű, mert néhány gépállomáson (Kecskemét, Kiskunhalas) az átlagot meghaladó számban jut munkagép egy szántótraktorra, és az összes traktoroknak közel negyede univerzál gép. Említésre méltó a munkagépellátottság a kiskundorozsmai és a kisszállási gépállomáson is. 278
