Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
tudták a töreket különválasztani takarmányozási célokra, erre pedig nagy szükség lenne, mert a Duna—Tisza köze takarmányban nagyon szegény. Nem megoldott a gabona szárítása, tárolása sem, különösen a homokos részeken, ahol kevés volt a nagybirtok és nem maradtak vissza nagy magtárak. Gátolja a kombájnaratást csapadékos időszakban a gabona nedvessége vagy az erős gyomosodás is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a kombájnmunka nagy munkaerő- és időmegtakarítást eredményez, kb. 3%-ra csökkenti a szem veszteséget, és az embert a legnehezebb munkától, az aratástól, csépléstől mentesíti. Az aratógépek munkája is jelentős munkaerőmegtakarítást eredményez, a szemveszteség is kicsi : kb 3,5—4%; sőt még a hordási, cséplési veszteséget is beleszámítva alig éri el a 7—8%-ot, ami még mindig csak féle a kéziaratás során adódó szemveszteségnek. A szemveszteség elkerülésére ki kell választani az aratásra legalkalmasabb időt, mert a teljes érés idején már nagy a veszteség. Aratógéppel már viaszérésben meg kell kezdeni az aratást. Kombájnnal azonban csak akkor szabad aratni, ha a gabona legalább a teljes érés elején van, mert korábban még nagy a víztartalom, nehezebb a gabona cséplése, és a még kissé nyers gabona tönkremegy. A növényápolás gépesítése elmaradottabb, mint az aratásé. Ez azonban nemcsak a gépellátással, hanem a vetés módjával is összefügg. Ma még ugyanis nagyon kevés a négyzetes vagy az egyenes vonalú sorvetés, melyben gépekkel jól lehet dolgozni. A fejlődés azonban a gépi kapálásnál is tekintélyes. A géppel kapált terület 1956-ban csaknem kétszerese (190%) az 1953. évinek. A megkapált terület nagyságának növekedésével párhuzamosan emelkedett a gépi kapálás színvonala is. Az ötvenes évek első felében használatos egyetemes kultivátorokat felváltotta a könnyebb, használhatóbb függesztett kultivátor. A gépi növényápolás kiszélesedése sem töretlen. Hasonlóan a többi munka - folyamathoz, 1954-ben és 1957-ben visszaesés következett be : természetesen az 1954-es megközelítőleg sem olyan erős, mint az 1957-es. Ez utóbbi év visszaesésének okozója ismert. 1954-ben a gépállomások munkájának csökkenése részben összefügg az 1953-as kormányprogrammal, melynek eredményeképpen számos termelőszövetkezet felbomlott, tehát erősen megkisebbedett az optimális munkaterület, másrészt pedig a gépesítés első időszakában a géppel végzett munka több esetben kívánnivalót hagyott maga után, ami gátolta a gépek használatára való törekvést. A gépállomások a növényápolásnak ma még csak egy részét tudják vállalni, pedig a gépi munka erősen kihat a termelés alakulására és nagymértékben meggyorsítja a kapásnövények gyomtalanítását. Kézi kapával egy ember naponta még fél kh-at sem képes megkapálni, lóval, ekekapával 2—3 kh-at tudnak elvégezni, ugyanakkor traktorral, kultivátorral vagy kapcsolt lókapával 10—15 kh-at is meg lehet munkálni egy nap alatt. Ez annál is 64. TÁBLÁZAT A gépi aratás alakulása 1953 és 1957 között Év Az összes gépi aratás (kh) A termelőszövetkezetek gabonájából gépi aratás (%) A gépi aratás megoszlása (%) kombájn aratógép 1953 100 39 60 40 1954 96 42 48 52 1955 128 55 42 58 1956 136 60 50 50 1957 78 36 39 61 266
