Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
nek stagnáló állapota is. A munkamennyiségben tehát lényegtelen a változás, de a fejlődés a különböző szektorok között nem egyforma (62. táblázat). Az 1957-es erős visszaesés a már említett ellenforradalom következménye. A termelőszövetkezetekben az 1953-as munkamennyiséget egyetlen évben sem érték el, ezzel szemben az egyéni gazdálkodóknál mindegyik évben több talajmunkát végeztek a gépállomások, mint 1953-ban. Ebben a tekintetben különösen az 1955-ös esztendő emelkedett ki. Az „egyéb” gazdaságok (állami vállalatok, községi gazdaságok, tan-, célgazdaságok stb.) szántóin csak 1957- ben végeztek annyi talajmunkát, mint 1953-ban. Hasonló képet mutat az elvégzett összes talajmunka szektorok közötti megoszlása is (63. táblázat). Az elmúlt évek során nagyjából változatlan mennyiségű talajmunkából erősen megnövekedett az egyéni gazdaságok részesedése (63. táblázat). Örvendetes tény, hogy emelkedett az egyéni gazdálkodók parcelláin a gépi munka, 62. TÁBLÁZAT A talajmunka alakulása szektorok szerint ( normálhold) Év Tsz Egyéni Egyéb összesen 1953 100 100 100 100 1954 90 180 95 99 1955 77 277 95 99 1956 92 201 84 103 1957 63 163 101 78 63. TÁBLÁZAT A talajmunka sze,Morális megoszlása (%) Év Tsz Egyéni Egyéb összes 1953 76 10 14 100 1954 69 17 14 100 1955 59 27 14 100 1956 68 19 13 100 1957 61 20 19 100 mert ez sok ezer kh szántó jobb megművelését, a kisárutermelés keretein belül is fejlettebb technikát, magasabb terméseredményeket jelent. Nemlehet figyelmen kívül hagyni azonban egy másik előnyét sem, mégpedig azt, hogy a gép megkönnyíti az ember életét, munkáját, megszereti az ember a gépet és vonzóvá válik előtte a termelőszövetkezet, ahol megvan a lehetősége a gépek, a technika széleskörű alkalmazásának. A mezőgazdaságban a legnehezebb munkák egyike az aratás. Az aratás gépesítésének fejlesztése tehát feltétlenül szükséges, és az előrehaladás örvendetes is. A gépi aratás azonban elsősorban a nagy táblákon — tehát a nagyüzemekben — jöhet számításba, ennek következtében a gépi aratásból az egyénileg gazdálkodók kimaradnak. Ez az állapot azonban számos termelőszövetkezetben is előfordul. A kicsiny vagy tagosítatlan termelőszövetkezetekben gyakori a kicsiny gabonatábla, ami megnehezíti a gépek alkalmazását. A gépi aratás azonban fokozatosan tért hódít, előnyei mindinkább kiemelkednek, és évről évre növekszik a géppel learatott gabonaterület nagysága (64. táblázat). A géppel learatott terület nagysága 1954-ben némileg megcsökkent, de utána egyenletesen növekedésnek indult, míg 1957-ben a márismert okok következtében a mélypontjára hanyatlott. A termelőszövetkezetek gabonájának — az 1957-es év kivételével — évről évre nagyobb hányadát aratták le géppel. A gépi aratás megoszlásának vizsgálatánál kitűnik, hogy aratógépekkel nagyobb területről takarítják le a gabonát, mint kombájnokkal. Kétségtelen, hogy a kombájnaratás előtt sokkal több a gátló tényező, ami az aratógép javára idézett elő eltolódást. Az egyik legfontosabb ilyen tényező az, hogy nem 265
