Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
szállási és mélykúti gépállomás csak a községek területére terjedt ki. A tompái, madarasi, dunavecsei és szakmári körzet is csak két-két község területét foglalta magába, és Dunavecse kivételével a többi körzetben 10—14 ezer kh volt a szántó kiterjedése, amellett ez eléggé szétszórtan is helyezkedett el. Mutatja ezt a szántónak a körzet összterületéhez viszonyított aránya is, amely Tompán 45%, Dunavecsén 61%. Az előbbinél a szőlők és erdők, az utóbbinál a szikesek, rétek, legelők közbeékelődése tagolta fel a szántókat. Ezeken kívül még több kicsiny körzet volt, amely kevés szántóval rendelkezett. A vaskútiban a szántó alig haladta meg a 10 000 kh-at, a páhiban pedig mindössze 37%-ot tett ki, ami a homoki szántók szétaprózódását tanúsítja; nagy kiterjedésű rétek és legelők ékelődnek be a szántók közé, a körzet Ny-i részén pedig széles, szikes sáv húzódik. A széttagoltság következtében sok az üresjárat. Több községet foglal magába a gödöllői gépállomás, és körzetének nagyobb része domborzatilag meglehetősen tagolt. Ez nagymértékben gátolja, hogy a gépek rövid úton, szinte sugárszerűen megközelíthessék a körzet távolabbi területeit, vagy olyan területeket is, amelyek légvonalban csak néhány km-re fekszenek a gépállomástól. Ha az úthálózat alapján a körzetek különböző pontjainak megközelíthetőségét vizsgáljuk, kitűnik, hogy még a sűrűbb gépállomás-hálózattal rendelkező Duna menti árterületen is vannak kicsi területrészek, amelyeket két óra alatt nem lehet elérni (126. ábra). Az időegység alatt elérhető távolságot a G-35-ös, R-35-ös szántógépek maximális, 7,5 km óránkénti sebessége alapján számítottam, mert a gépállomásokon a mezőgazdasági munkában ezek a legelterjedtebbek, belőlük van legtöbb. A hatókörből kieső legnagyobb területek a homokhátságon találhatók. Ez a rosszabb úthálózatból és a nagyobb körzeti kiterjedésből adódik. Nagy a kiterjedése Kiskunhalas körzetének, de a körzet összterületének mindössze 56%-a szántó, tehát eléggé szétaprózott. K-i részén egy széles sáv már kívül esik a kétórás megközelítési határvonalon. Ezen a részen az úthálózat is ritkább, a homoki dűlők- és kocsiutak pedig, főleg nyáron, nehezen járhatók. Ugyanakkor ez a terület határos a kiskunmajsai körzettel, innen könnyen el is lehetne érni, egyrészt a közelsége miatt, másrészt pedig a kiskunmajsa—tázlári út keresztülvezet a kétórás hatókörön túl fekvő területen, tehát innen sokkal könnyebb lenne a megművelése. Borotánál szintén jelentős terület esik ki a már említett hatókörből, azonban ezt enyhíti az a körülmény, hogy itt nagyobb kiterjedésű erdők vannak. Kiskunmajsa körzete É-i részének és Jakabszállás D-i részének megközelítése nehéz, mert a gépállomásoktól távol esnek, nem jó az úthálózat s kevés a kocsi- és dűlőút is. Csak részben enyhítő az a körülmény, hogy ezeken a területeken sok az erdő és az időszakosan vízjárta terület, melyek nagyrészt rétnek és legelőnek felhasználva kapcsolódnak bele a mezőgazdaság életébe. így ezeken a területeken már kevesebb szántó vár megművelésre. A jakabszállási földek Ny-i részén ugyancsak'nagy kiterjedésű rétek és legelők vannak, tehát itt is kevés a szántó. A gépállomás körzete hat községre terjed ki; az összterület mégis kicsi, mert az állami- és tangazdaságok nagy kiterjedésű területeket foglalnak el, tehát eléggé feldarabolják a gépállomás munkaterületét, és ez sok üresjáratot eredményez. A Duna—Tisza közén a többi gépállomási körzetben — kevés kivétellel — szintén vannak nehezebben megközelíthető területrészek, de ezek kiterjedése nem nagy. 262
