Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

119. ábra. A tyúktenyésztés területi elterjedése. 1 pont — 1000 tyúk

tenyésztése is csak néhány járásban — ráckevei, bácsalmási, dabasi, váci — emelkedik ki 3—4%-kal. Itt azonban a számszerűség mellett nagyobb a jelentősége annak, hogy az állomány minőségileg jó, továbbtenyésztésre alkalmas legyen, amellyel fel lehet javítani, frissíteni a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók baromfiállományát is. Természetesen emellett állami gazdaságaink tekintélyes mennyiségű vágottbaromfit is szállítanak a piacra. Meg kell említeni, hogy az állami gazdaságoknak csak kisebb hányadában van baromfitenyésztés, és tyúkot csak a gazdaságok negyedrészében tartottak.

A tyúk gazdasági hasznosítása elsősorban a tojástermelés szempontjából fontos. A helyi szükségleteken kívül igen sok tojás kerül a nagyobb városok, elsősorban a főváros piacaira -— főleg a Pest környéki községekből —, de nagy mennyiségű a kivitel is a Szovjetunió, Csehszlovákia, Svájc, Olaszország, Egyiptom és Németország felé.

b) Lúd tenyésztés

Jelentős veszteséget jelent lúdtenyésztésünk nagymérvű visszaesése. Számottevő kivitelünk volt hízott libából, de hazai fogyasztásra is tetemes hús- és zsírmennyiséget szolgáltatott, emellett tekintélyes volt a toll és pehely nyerés.

250