Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

használódik el, holott ezt elsősorban a tejtermelésre kellene fordítani. Országosan a lóállomány 3,5%-a található meg a termelőszövetkezetekben, a Duna— Tisza közén pedig 3,4%-a. Ez az arány, ha a birtokolt földterület nagyságával hasonlítjuk össze, nem sok, de az igaerő szükségletet mégis meghaladja. Az a körülmény, hogy a Duna—Tisza közén a lóállomány aránya kisebb, a szarvasmarhaállomány viszont nagyobb, mint az országos termelőszövetkezeti átlag, területünkön az állattenyésztés egészségesebb fejlődési irányát mutatja. Területünk termelőszövetkezeteiben a ló kisebb aránya azonban nem jelenti, hogy szám szerint is kevesebb a ló, mint az ország termelőszövetkezeteiben általában, mert a Duna—Tisza közén igen erős a lótartás, és ebből a kisebb részesedés is viszonylag nagyszámú állományt takar.

Ez az állapot az 1000 kh mezőgazdasági területre számított ló számosállatsűrűsé gben meg is mutatkozik (50. táblázat). Területünkön 1000 kh-ra 5 ló számosállattal több jut, mint országos átlagban. A sűrűség területi megoszlásánál kitűnik, hogy az legkisebb a szikeseken (dunavecsei járás), mivel a ló mint igavonó lényegében csak a mezőgazdasági, a szállítási munkák végzésében kap szerepet. Ezen a területen pedig a szántó kevés, kevesebb mint a rét és legelő (kevesebb munkavégzésre is van szükség).

A lótenyésztésnek másik gazdasági vonatkozása, a tenyészállat nevelése, a külföldi piacokra szállítása sem e terület, sem az egész Duna-—Tisza köze lótenyésztésében számottevő szerepet nem játszik. Tehát a meglevő állományt mint igaerő hasznosításút kell kezelni. A Duna—Tisza köze többi részén már nagyobb a lóállomány, és a sűrűség tekintetében az egyes járások között lényegesebb eltérések nincsenek. Általában 15—30 ló számosállat jut 1000 kh mezőgazdasági területre. Kivétel a szegedi járás, ahol a sűrűség meghaladja a 35-öt.

A termelőszövetkezetek lóállományán belül az anyaállat részesedése nagyobb, mint az egyéni gazdaságokban vagy az állami szektorban (51. táblázat). A kanca aránya kereken 9%-kai magasabb, mint az egyénieknél, és kereken 15%-kal magasabb, mint az állami gazdaságokban. A kanca aránya — tehát a tenyésztés is — legkisebb a Duna—Tisza köze É-i részén; többnyire nem éri el a 45%-ot sem. Átlag alatti még a kecskeméti, kiskőrösi, szegedi járásban. A lóállományból a kanca részesedése legmagasabb a Duna völgyében (50—60%). Területünk többi részén az átlag körüli részesedés a jellemző.

A lótenyésztés kiemelkedő szerepét mutatja az összes számosállatból való részesedése is. A Duna—Tisza közén az összes számosállatnak több mint negyedrésze a ló, közel 9%-kai több, mint országos átlagban. A termelőszövetkezetek részesedésénél már nincs ilyen eltérés. A Duna—Tisza köze termelőszövetkezeteinek átlagos részesedése (20,2%) alig haladja meg az országos termelőszövetkezeti átlagot.

A ló összes számosállatból való részesedésének területi megoszlása eléggé egyenletes, általában az átlag körüli (114. ábra). Kivételek a dunavecsei járás termelőszövetkezetei, ahol alacsony (14,5%), továbbá a szegedi járás termelőszövetkezetei, ahol magas (25,1%) aránnyal részesül a ló az összes számosállatból. A ló számosállat részesedésé az összes számosállatból még mindig magas, s a gazdaságosabb állattenyésztés érdekében a lovak számának további csökkentése lenne indokolt, részben pedig, s ez még fontosabb, az állattenyésztés többi ágának számbeli és minőségi növelése, a helyesebb arányok megteremtése szükséges.

229