Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
ahol szükségtelenül magas százalékkal szerepel. A sertésállomány létszámának fenntartására bőségesen elegendő a kocának az az aránya, amely az egyéni gazdaságokban mutatkozik, és túlzottnak tekinthető a termelőszövetkezetekben megfigyelhető magas részesedése. Ebben a tekintetben kedvezőbb a szocialista szektor egészének a helyzete. A különböző szektorok állattenyésztésének színvonalát az állatállomány szerkezeti összetétele is mutatja. Utal arra, mennyire bel- vagy külterjes, mennyire korszerű és gazdaságos a tenyésztés, az állattartás. A Duna—Tisza közi és az országos állapot között ebben a tekintetben is, mint a számosállatsűrűségnél, lényeges különbségek vannak (52. táblázat). 52. TÁBLÁZAT Az állatállomány összetétele szeTctorális megoszlásban 1957-ben (%) Számosállat Egyéni Termelőszövetkezet- Állami szektor Szocialista szektor összesen Egyéni és szocialista szektor összesen A Duna — Tisz a közén Szarvasmarha.............................................45,2 50,1 32,5 47,5 45,5 Ló..................................................................29,5 20,2 17,3 18,7 28,0 Sertés ...........................................................22,3 15,1 48,0 24,6 22,6 Juh ..............................................................3,0 14,6 2,2 9,2 3,9 Összesen ...................................................100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Országosan Szarvasmarha.............................................57,8 48,7 46,6 47,1 56,1 Ló..................................................................19,2 18,4 19,1 19,0 19,2 Sertés ............................................................20'9 17,4 25*2 23Д 2L3 Juh ..............................................................2,1 15,5 9,1 10,5 3,4 Összesen........................................................100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A Duna—Tisza közén az állattenyésztésen belül jóval kisebb a szarvasmarha jelentősége, mint országosan. Ez az állapot elsősorban az egyéni gazdaságok állattenyésztését tükrözi, mivel a szocialista szektor befolyása az állattenyésztésre még kicsi. Az egyéni gazdaságok állatállományának kedvezőtlen összetételét tanúsítja a ló magas részesedése is, amely azonban csak területünkre jellemző, országos viszonylatban sokkal kedvezőbb a helyzet. A Duna— Tisza közén a termelőszövetkezetekben és a szocialista szektor együttesében is kedvezőbb az állatállomány összetétele, mint az egyéni gazdaságokban. Országos viszonylatban az egyéniek állatállományának összetétele a legkedvezőbb. 1. AZ EGYÉNI GAZDASÁGOK ÁLLATTENYÉSZTÉSE Amint az előbbiek során már látható volt, az egyéni gazdaságok állattenyésztése a jelentősebb, ami nemcsak abból adódik, hogy itt van abszolút számban a legtöbb állat, hanem a sűrűség is a legmagasabb és az anyaállomány aránya is a legkedvezőbb. Az egyéni gazdaságok legfontosabb tenyésztési ágazata a szarvasmarhatenyésztés. 222
