Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
1953-as „új szakasz” gazdaságpolitikájának hatása, amikor is számos termelőszövetkezet felbomlott, az állatállomány megcsökkent. Az ötvenes évek közepén a termelési feltételek javulásával az állattenyésztés is fejlődésnek indult. Ezt a fejlődést azonban megszakították az 1956-os ellenforradalmi események. A termelőszövetkezetek tekintélyes hányada felbomlott, az állatokat széthurcolták. Az állatállományt gyakran még olyan szövetkezetekben is érték veszteségek, amelyek nem bomlottak fel. A termelőszövetkezetek újraszervezése során az egyik legnagyobb nehézséget éppen az állatállomány pótlása, az állattenyésztés felfuttatása okozta. Ez az állapot 1957-ben erősen érezteti hatását az állatállomány szektorális megoszlásában. Az állatállomány nagy része az egyénileg gazdálkodók tenyésztésének az eredménye, és a szocialista szektor — ezen belül is a termelőszövetkezetek — az állatállomány egészére nem nagy befolyást gyakorolnak. Ezt illusztrálja a 48. táblázat is’, mely a Duna—Tisza köze állatállományának szektorális megoszlását tünteti fel. 48. TÁBLÁZAT Az állatállomány szektorális megoszlása a Duna—Tisza közén 1957-ben (%) Számosállat Egyéni Termelőszövetkezet Állami szektor* Szocialista szektor összesen összesen Szarvasmarha.............................................84,8 5,1 10,1 15,2 100,0 Ló..................................................................90,2 3,4 6,4 9,8 100,0 Sertés ............................................................84,1 3,2 12,7 15,9 100,0 Juh ..............................................................65,3 17,5 17,2 34,7 100,0 Összes számosállat . ...................................85,5 4,6 9,9 14,5 100,0 * Állami szektor = állami gazdaságok, kísérleti- és tangazdaságok, állami és tanácsi vállalatok Az adatokból látható, hogy az állattenyésztésben a szocialista szektor részesedése kicsiny. A kisebb mérvű állattenyésztés még szembetűnőbbé válik a területi arányok alapján. Ugyanis az összes mezőgazdasági területnek 73%-át az egyéni gazdaságok, 27%-át a szocialista szektor öleli fel; ezen belül a termelőszövetkezetek 8,7%-kal részesülnek. Az igaz, hogy a felszabadulás előtt is a kisbirtokon tartottak több állatot, ez rendelkezett a magasabb állatsűrűséggel, de ma, a mezőgazdaság szocialista átszervezése során a jelenlegi nagyüzemek, a termelőszövetkezetek elmaradott állattenyésztése nem indokolt. Az állattenyésztés szektorális megoszlásának fent vázolt állapota nemcsak Duna—Tisza közi sajátosság, hanem hasonló az országos állapot is (49. táblázat). 49. TÁBLÁZAT Az állatállomány szektorális megoszlása országosan 1957-ben (%) Számosállat Egyéni Termelőszövetkezet Állami szektor Szocialista szektor összesen összesen Szarvasmarha.............................................86,7 3,1 10,2 13,3 100,0 Ló..................................................................84,2 3,5 12,3 15,8 100,0 Sertés ............................................................82,5 3,0 14,5 17,5 100,0 Juh ..............................................................49,8 16,9 33,3 50,2 100,0 Összes számosállat.....................................84,1 3,6 12,3 15,9 100,0 219
