Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
b) A juh számosállatsürűség A számszerű növekedés megállapítható, ha a juh számosállat 1000 kh mezőgazdasági területre számított sűrűségét vizsgáljuk. Amíg 1935-ben a Duna—Tisza közén 1000 kh mezőgazdasági területre 5 juh számosállat jutott, addig 1957-ben 7, alig maradt el az országos átlagos sűrűségtől, amely 6-ról 8 juh számosállatra emelkedett. Ha a Duna—Tisza közén az állomány növekedésének területi megoszlását vizsgáljuk, kiderül, hogy a létszám emelkedése főleg a középső és D-i területekre, nagyjából a mai Bács és Csongrád megyének a Tisza jobb partjára eső részére vonatkozik (111. ábra). A főváros környékén jelentősebb változás nem következett be, de a létszám alakulásában egyes helységek között bizonyos eltolódás tapasztalható. A ráckevei járásban és még számos helységben ma lényegesen nagyobb az állomány, mint 1935-ben volt (Felsőpakony, Péteri, Pusztacsév, Nyáregyháza, távolabb pedig Szentmártonkáta, Tápióság, Cegléd, Nagykőrös, Kocsér, Jászkarajenő: 6—20 juh számosállat 1000 kh mezőgazdasági területen). Néhány községben viszont erősen lecsökkent a juhok száma (Rád, Vácduka, Vácrátót, Ácsa, Veresegyház, Isaszeg, Domony: 6—11-ről 0—3 juh számosállatra 1000 kh-on). A főváros környékén nincs nagyobb hagyománya a juhtenyésztésnek, mert egyrészt a nagy felvevő piac következtében elsősorban a közvetlen szükségletek kielégítésére szolgáló termékek — tej- és tejtermék, hús, zsír — termelése folyt, másrészt pedig a fővárosban foglalkoztatott, de a környező községekben lakó dolgozók szintén a saját szükségletüket kielégítő állatok tenyésztését folytatják. Azonban ez sem teljesen egyöntetű, mert néhány községben a juhállomány tekintélyes része (Vecsés, Pusztacsév, Sülysáp, Monor) a gazdasággal nem rendelkező tenyésztőké. Számszerűleg azonban ezeknek a településeknek az állománya kicsi. Számos olyan község is van, ahol nincs juhtenyésztés. Az erőteljesebb tenyésztés lényegében csak a fővárostól távolabb, a Duna—Tisza köze középső és D-i, DK-i részén található meg. Legnagyobb az állomány, ill. az 1000 kh mezőgazdasági területre számított sűrűség a szikeseken, a Duna mellett nagyjából Kiskunlacházától D-re, Harta magasságáig (12—19). A sűrűséget jelentősebben csak Kiskunlacháza, Dömsöd és Kunszentmiklós községeknél befolyásolja az állami gazdaságok juhászata. Ez az intenzív juhtenyésztő körzet 20 évvel ezelőtt is megvolt, de kisebb létszámmal. Dunapatajtól D-re a Duna mentén és a lösztáblán 1935-ben néhány község kivételével (Dusnok, Miske, Szeremle, Bátmonostor, Csátalja) nagyon kicsi volt az állomány, a juh 1000 kh mezőgazdasági területre számított sűrűsége nem érte el a 3-at, ugyanakkor ma e terület településeinek többségében 6—11 juh számosállatsürűség jellemző. A homokhátságon Kiskunhalason és környékén alakult ki a silány homoki legelőkön jelentősebb juhtenyésztő körzet, amely 1957-ben környezetéből már alig válik ki. Az állománysűrűség ugyan nem csökkent le, maradt 6—11 számosállat 1000 kh mezőgazdasági területre, hanem megnövekedett az egész homokhátság juhtenyésztése. Különösen Kecskemét környékén lendült fel a juhászat, ahol az 1935-ös 0—2 sűrűséggel szemben ma 6—11, sőt több községben 12 fölé emelkedett az 1000 kh-ra számított juh számosállat. Hasonló (valamivel kisebb arányú) fejlődés következett be Kiskunfélegyháza és Szeged környékén is. Természetesen a juhászat kiterebélyesedóse nem minden települést érintett, vannak helységek, ahol kisebb lett az állomány (Mórahalom, Röszke, Domaszék). 214
