Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

c) Az anyaállomány alakulása

Ma már az egész homokhátságon fellendült a juhtenyésztés, amit nemcsak a rossz legelők jobb kihasználása — a Duna mellett is megnövekedett a juhászat jelentősége —, hanem a gazdaságosabb tenyésztés is indokol. A felemelt gyapjúárak ösztönzően hatottak, másrészt a juhok fejésével a tejtermékek eladása külön jövedelmet jelentett. A nagyobb piacoktól távol fekvő helységekben, tanyákon szinte lehetetlen a tejet (a tehéntejet is) naponta a piacra vinni. Ilyen helyeken a nyert tejet tejtermékké (sajt, túró) dolgozzák fel.

A juhok fejése az ötvenes években mindinkább elterjed, és kialakul a juhászatban a több irányú hasznosítás. Ezt bizonyos fokig szemlélteti az összállományon belül az anya aránya is, ami az elmúlt két évtized alatt — az utóbbi 10 év fokozatos visszaesése ellenére is — kétségtelenül növekedett. 1957-ben 5%-kal magasabb az anyák aránya, mint 1935-ben. Az anyaállatok száma nemcsak azért fontos, mert meghatározója lehet a szaporodás gyorsaságának, ütemének, hanem azért is, mert a juh tejterméknek is növekszik a szerepe az élelmezésben.

Az anyaállomány arányának területi vizsgálatánál kitűnik az is, hogy legtöbb esetben nem ott a legmagasabb, ahol szám szerint is legnagyobb az állomány. Eléggé számottevő az eltérés a két időkeresztmetszet (1935 és 1957) között is (113. ábra). Igen kicsi a változás a Duna—Tisza köze É-i részén, nagyjából a gödöllői járásban és attól É-ra. Az állomány is kicsi, és az anyák részesedése egyetlen községben sem éri el az 50%-ot. A főváros közelebbi körzetében általában 40—60% az anya, néhány községben pedig még ennél is több. Igen intenzív a juhtenyésztés a nagykátai járás községeinek többségében. Az állomány zömét — 60—80% — az anyaállatok adják. Az állománysűrűség átlagos körüli, tehát az anyák magas aránya — ami az egész Duna — Tisza közén is a legmagasabb — nem annyira a gyors szaporodást, mint inkább — a gyapjúnyerés mellett — a tejtermelést szolgálja.

Az anyaállatok magas részesedésével még a Duna—Tisza köze középső, K-i és DK-i része emelkedik ki. A szikeseken és a Duna mentén azokon a területeken, községekben, ahol legmagasabb a juh számosállatsűrűség, az anyák aránya a legkisebb, általában nem éri el az átlagot (55%) sem, 40—50% között ingadozik.

Itt tehát a kiterjedt, legtöbbször szikes legelőkön külterjes juhászatot űznek. A meglevő anyaállomány jobbára csak a továbbszaporítást szolgálja, a tejtermelés jelentéktelen, a fő cél a gyapjútermelés. Kalocsa környékén pedig a többirányú hasznosítás a jellemzőbb.

Hasonló fejlődési folyamat tapasztalható a homokhátságon is. Kiskunhalas környékén ugyan 1935 és 1957 között az anyaállomány arányában nem következett be változás — maradt 50—60% —■, lényegében a tenyésztés nagysága, intenzitása azonos. Ettől É-га azonban, Kiskőrös környékén már, a számszerű fejlődés mellett, megnövekedett a juhanyák aránya: amíg 1935-ben több községben nem érte el a 40%-ot sem, addig 1957-ben 50% alá egyetlen községben sem süllyedt, sőt több helységben a 60—70%-ot is meghaladja. A kiskőrösi járásban viszonylag magas, 14% az összállományból a gazdasággal nem rendelkező tenyésztők állománya. Ezek a juhtenyésztők —- természetesen a legeltetés mellett — gyakran vásárolt takarmányon tartják juhaikat, így még inkább többirányú jövedelmet várnak.

215