Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

112. ábra folytatása

A juh százalékos részesedése az összes számosállatból

túrónak feldolgozva kerül a piacra, a fogyasztóhoz. A juhfajták közül a cigája szolgáltatja a nagyobb mennyiségű tejet — részben ennek köszönheti, ha szűk körben is, a fennmaradását —, de népgazdasági szempontból a finomgyapjas merinó tenyésztése a fontosabb, a gyapjúnyerés érdekében. A cigája ugyan sokkal igénytelenebb, szívósabb, de gyapja inkább csak a háziiparban kerül feldolgozásra.

A juhtenyésztés a második világháború után gyorsan fellendült, s a juhok száma ma már jelentősen meghaladja a háború előttit. Az általános fejlődésen belül is megnőtt a Duna—Tisza köze szerepe. Amíg 1935-ben az országos állományból 12,3%, addig 1957-ben 15,5% jut a Duna—Tisza közére. Ez a növekedés azonban nemcsak a gyenge legelők jobb kihasználására épült, hanem gyarapodott az állomány a jobb legelőkkel rendelkező vályogterületeken is.

A tenyésztés ennek ellenére ma is eléggé külterjes. A juh takarmányozására még mindig kevés gondot fordítanak, és jobbára csak a silány legelőkön, utak szélén, árkok mellett legeltetik. Igénytelenségével gyakran visszaélve, szinte csak az életfenntartó takarmányt kapja meg. Ez természetesen kihat a tej-, a gyapjúhozam mennyiségére és minőségére egyaránt. Bár a juhtenyésztés színvonala még sok kívánnivalót hagy maga után, a 20 év előtti állapotokhoz képest kétségtelenül van fejlődés.

213