Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
1935 1957 111. ábra folytatása 1000 kh mezőgazdasági területre jutó juh számosállat ШШ -3 fim 3-5 A juhtenyésztés jelentősége tehát 1935-ig nagymértékben lecsökkent, és a belterjesség fokozásával ez a viszonylag külterjes állattenyésztési ág tért veszített, de a második világháború előtt és alatt a fokozódó gyapjúbehozatali nehézségek következtében az állomány létszáma 1942-ig az 1935-ös állapothoz viszonyítva kb. 20%-os emelkedést ért el. A háború azonban a juhtenyésztésben is óriási károkat okozott. Országosan 1945-ben a 10 évvel azelőttinek csak mintegy 22%-a maradt meg. Valamivel jobb azonban a Duna—Tisza köze helyzete, mert kb. 12%-kal kisebb volt a veszteség, mint országos átlagban. 8. A JUHTENYÉSZTÉS JELENLEGI ÁLLAPOTA 1945 után a juhászat az az állattenyésztési ág, amely leghamarabb elérte, sőt jelentősen meghaladta az 1935-ös létszámot. Ez a nagyarányú fellendülés azonban főleg 1947 után következett be, de csak az ötvenes évek közepéig tartott. Ettől kezdve némi hanyatlás ill. megállapodottság tapasztalható. Ennek egyik fő okozója kétségtelenül a mezőgazdasági termelés általános fellendülése (47. táblázat). A juhászaiban 1947-ig kialakult az összállományon belül a magas anyaarány, amely az utóbbi 10 év csökkenése ellenére is lényegesen jobb, kedve-14* 211
