Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
tesen jelentős volt a háborús pusztítás következtében beálló veszteség is, ami főleg ott jelentkezett, ahol hosszabb ideig folytak a harcok, így a Duna— Tisza közén elsősorban a főváros környékén. A háború azonban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi csökkenést, leromlást is eredményezett. 2. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS JELENLEGI ÁLLAPOTA A szarvasmarhatenyésztés országosan már az ötvenes évek elején kiheverte a háború okozta veszteségeket és számszerűleg meg is haladta az 1935-ös állomány nagyságát. A Duna—Tisza köze tenyésztése azonban nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel, és 1957-ig sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem érte el az 1935-ös színvonalat. A fejlődés üteme nem kielégítő, a számszerű gyarapodás lassú. Ezt tűk 43. TÁBLÁZAT A szarvasmarhaállomány alakulása 1935-höz viszonyítva (%) Megnevezés 1935 1947 1954 1957 A Duna—Tisza közén ..100 72 95 97 Országosan ......................100 75 108 103 rözik a 43. táblázat adatai. A Duna—Tisza közén kedvezőtlenül alakul a kép akkor is, ha az állomány nagyságát és fejlődését az országos létszámhoz viszonyítjuk, ül. vizsgáljuk azt, hogy mennyivel növekedett vagy csökkent a terület részesedése az országos állományból. Ebben a tekintetben is 1957-ben kedvezőtlenebb a helyzet, mint 1935-ben. Amíg az ország szarvasmarhaállományából 1935-ben 11,4% jutott a Duna—Tisza közére, addig 1957-ben csak 10,8%; a tehenek közül pedig a korábbi 12,8%-kal szemben 11,5% található területünkön. A Duna—Tisza köze szarvasmarhatenyésztése visszaesett, amit súlyosbít az a körülmény is, hogy itt az elmúlt időszakban is kisebb volt a mezőgazdasági területhez (szántó, rét, legelő) viszonyított állomány nagysága; ez az állapot tovább romlott. Amíg ugyanis a szarvasmarhaállományból 10—12%kal részesült a Duna—Tisza köze, addig a mezőgazdasági területből 16,5%-kal. Területünkön a tehén aránya ugyan kedvezőbb, mint országosan, de a húsz évvel azelőtti részesedést meg sem közelíti, pedig ez nem közömbös sem a számszerű fejlődés, sem a termelés szempontjából (44. táblázat). Az ötvenes évek közepéig a tehén arányának állandó visszaesése volt tapasztalható, ami különösen 1947 és 1954 között volt magas: 10%. Ez mutatja a szarvasmarhatenyésztés gazdaságosságának visszaesését, a tejtermelés csökkenését. Ennek az egészségtelen folyamatnak a megszüntetése nélkül a jövedelmező szarvasmarhatenyész-44. TÁBLÁZAT A tehén százalékos aránya a szarvasmarhaállományból Megnevezés 1935 1947 1954 1957 A Duna—Tisza közén . .57 53 43 48 Országosan ......................50 52 42 45 tés fellendítése lehetetlen. Ez azonban nemcsak az állattenyésztés, hanem az egész mezőgazdasági termelés kulcskérdése is. Az elmúlt években meg is indult az egészséges fejlődés, növekedett a tehén-létszám. 182
