Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

tejtermelés és a gépesítés előrehaladásával minimálisra szorul a tinó- és ökörnevelés.

Az állattenyésztésben a számszerű növekedésre kedvezően hatott a háborús konjunktúra következtében kialakult jobb értékesítési lehetőség, az exportlehetőségek bővülése, majd pedig a háború kezdetén a megnövekedett szükséglet, kereslet.

Szarvasmarhakivitelünk nagy részét, főleg a hízott és javított marhát Ausztria, Olaszország és Németország vette át. 1938-ra jelentősen megcsökkent az élőállat és nyersbőr kivitel. Ezzel szemben a már említett országok nagyobb mennyiségben kértek és vettek át vajat.

A háborús igénybevétel azonban mindinkább kezdte éreztetni hatását, és 1943-ban már megindult az állatállomány csökkenése, majd pedig a pusztító háború okozott óriási károkat. 1945-ben országosan a szarvasmarhaállománynak nagyjából 55%-a maradt meg az 1935-ös állományhoz viszonyítva. Még nagyobb a veszteség, ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy 1935 után még növekedett a szarvasmarha-létszám, és 1942-ben kb. 30%-kal volt nagyobb, mint 1935-ben.

Az állatállományban bekövetkezett hatalmas veszteség elsősorban abból adódik, hogy a németek nagy mennyiségben — elsősorban a legjobb tenyészanyagot — kihajtották az országból. Emellett természeti