Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
A fehérjeérték megoszlása hasonló a keményítőérték megoszlásához (94. ábra). A Duna—Tisza köze átlagában a legtöbb emészthető fehérjét is, 49%-ot, a szemestakarmányok szolgáltatják, és a járások közötti százalékos megoszlás is kis eltérésekkel megegyezik a keményítőérték százalékos megoszlásával. Az eltérés a viszonylag alacsonyabb vagy magasabb árpatermelésből adódik, melynek keményítőértéke kisebb, emészthető fehérjetartalma azonban magasabb a kukoricáénál. Nagyobbak az eltérések már a rétek-legelők és a szálasok összehasonlításánál. Átlagosan a szálastakarmányok fehérjeka k9 96. ábra. Számosállatra számított évi tápértékszükséglet 1967-ben a) —keményítőérték (kg), b) —emészthető fehérje (kg), I—tehén, II — szarvasmarha összesen, III—ló, IV —sertés, V — juh tartalma, vagyis az összes fehérjeértékből való részesedése — a keményítőértékkel ellentétben — magasabb, mint a réteké-legelőké. Az egyes járásokon belül azonban néhánynak — ráckevei, váci, kalocsai, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi, szegedi — kivételével jelentős különbség ill. eltérés található. A szálasok fehérjeértékből való részesedése a járások több mint felében meghaladja a rétekét-legelőkét. Az utóbbiaké csak a gödöllői, nagykátai, kiskőrösi és a volt csongrádi járásban emelkedik magasan a szálasok fehérjeérték részesedése fölé, mivel az egyik helyen sem éri el a 20%-ot. A takarmányozásban a rétek - nek-legelőknek legkisebb a szerepe az aszódi, hajai, bácsalmási járásban, ahol az összes megtermelt fehérjének még 15%-át sem szolgáltatják. Magas, 38% a szálasok fehérjearánya a volt kunszentmiklósi járás területén, de az összesnek kb. egyharmadát adja az aszódi, dabasi és bajai járásban is. A lédús takarmányok emészthető fehérjearánya az összesnek átlagosan 3%-a, a járások között egyenletes eloszlású (2—3%), csak a homokhátságon emelkedik 3% fölé, de az 5%-ot sehol sem haladja meg. A megtermelt takarmány menny iség tápértéke (keményítő, fehérje) a Duna— Tisza köze átlagában az állatállomány szükségletét nem fedezi. A gazdaságos 165
