Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

növelésében. Fásítással, a legelők helyesebb gondozásával, ha csak 25%-kai növekszik is a keményítőérték, a Duna—Tisza köze átlagában 1000 kh legelő terméstöbblete már kb. 50—60 szarvasmarha egész évi keményítőértékszükségletét fedezi. Természetesen növekszik az emészthető fehérjemennyiség is. A legelők javítására elsősorban a homokhátságon van szükség.

A rétek és legelők öntözése azonban még nagyobb eredményeket biztosítana. Az öntözés széleskörű kiterjesztését megnehezíti a középső területek víztől való távolsága, de a két folyó árterületén ma már időszerű kérdés. Az öntözéssel, ha csak kétszeresére emelkedik is a szénahozam, a legelő fűtermése, jelentősen lehet emelni az állatállomány nagyságát, egyben az állati termékhozamokat is. Ugyanis egyrészt a takarmány mennyisége megnövekszik, másrészt pedig a tápanyag-mennyiségnek, a keményítőértéknek az aránya még nagyobb növekedést eredményez. Tehát nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődés is bekövetkezik.

Ha közepes rétjeink, legelőink átlaghozamát 12—16 q szénának vesszük, az 1000 kh szárazgazdálkodás mellett 3000—3400 q keményítőértéket szolgáltat. Ugyanez öntözve kétszeres terméseredménnyel 7000—8000 q keményítőértéket ad. A két érték különbségéből 4000 ill. 4600 q keményítőérték adódik, ami azt jelenti, hogy minden 1000 kh közepes minőségű rét-legelő öntözésével a Duna—Tisza köze összes rét-, legelőállományának keményítőértéke kb. 0,3% - kai nő, s a többletből kb. 280—320 szarvasmarha évi keményítőértékszükségletét lehet fedezni, a keményítő- és az emészthető fehérjetöbblet 900 000—1 000 000 liter tej előállítására elegendő.

Nagy jelentősége van a szikeseken elterülő nagy kiterjedésű rétek és legelők öntözésének. Ezek aszályos években alig használhatók, általában kicsi a hozamuk : kb 4—5 q széna kh-anként, mely 1000 kh-anként 1000—1500 q keményítőértéket, 150—200 q fehérjeértéket ad. Itt is, ha csak kétszeresére emelkedik a takarmányhozam, 600—900 db juhval többet lehet eltartani. A hozam növelése annál inkább jelentős, mivel a sziki növényzet igen tápláló.

A legelők javításának nagyon fontos módszere még a fektetéses trágyázás. Ez elsősorban a talajerő-visszapótlást, egyúttal a hasznosabb növények meghonosodását ill. az elszaporodását segíti elő. Természetesen szükséges a mértékletesség, nehogy a pihenő állatok a növényzetet „kifeküdjék”, másrészt pedig az egész legelő fokozatosan megkapja a szükséges trágyamennyiséget. Igaz, hogy ezzel a módszerrel a trágya egy része veszendőbe megy, mert nincs a talajba beledolgozva.

Nagyobb eredménnyel, de nagyobb kockázattal járó módszer a teljesen leromlott, silány, haszontalan gyepekkel borított legelők feltörése és újratelepítése. Ez nagyobb költséget jelent, mert előbb meg kell javítani a talaj termőerejét, szükséges a trágyázás, műtrágyázás, a káros gyomok kiirtása. A Duna—Tisza közén a legelők feltörésével, sajnos, sok a rossz tapasztalat. Egyrészt a viszonylag jobb talajokon a javításra feltört gyepeket gyakran nem füvesítették ismét be, másrészt pedig a nem eléggé körültekintő és gondos munka miatt az újragyepesítés nem sikerült. Tehát több helyen az állatok még a silány legelőik egy részét is elveszítették. Gyakori jelenség volt, hogy azt sem vették kellően figyelembe, milyen gyepet telepítsenek. A homoki gyepek telepítésénél elsősorban a tarackos gyepek jöhetnek számításba, azok, amelyek többé-kevésbé silány állapotban ma is megtalálhatók legelőinken.

160