Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
fajtája, helyenként a szőlők 70—80%-át alkotja. Általában a hátság K-i szegélyén otthonosabb, de a ceglédi, a monori, a dabasi és a volt kunszentmiklósi járások területén is előfordul. Az É-i peremvidéken és a Duna mentén nem foglalkoznak termelésével (86. ábra). Izsáki tájfajta a sárfehér, amelyik természetesen ezen a vidéken terjedt el a legnagyobb mértékben. Izsák és Orgovány területén a szőlők 70—90%-át alkotja, de a környéken is említésreméltó arányokban termelik. Távolabb csak Szentmártonkáta és Tököl körzetében jelentősebb az előfordulása (87. ábra). A csemegeszőlők a Duna—Tisza köze szőlőterületeinek csak rendkívül kis hányadát foglalják el. A Három Város, továbbá Kiskunfélegyháza, Csongrád, Kiskunhalas környékén, valamint a váci és gödöllői járás területén termesztik. Ágasegyházán a szőlőknek mintegy negyedrészét, legtöbb termőhelyén viszont még tizedrészét sem foglalja el (88. ábra). A csemegeszőlőknek 25%-a helyi fajta; különösen a Mathiasz- és Kocsis-féle hibridek tettek szert hírnévre. A szőlőterületeknek több mint 27%-án vegyes fajtákat termesztenek. Különösen a főváros környékén jelentős az arányuk, ahol különböző étkezési szőlőkkel, továbbá Ezerjóval, Pozsonyi fehérrel, Szerémi zölddel stb. foglalkoznak. Ezenkívül Homokmégy és Tázlár körzetében is úgyszólván kizárólag vegyes fajták díszlenek (89. ábra). /) 1957-ben a D-i homokvidéken 10—14, Kecskemét vidékén 20, másutt 15—20 q körül volt a termésátlag. Kirívóan alacsony (8 q) termés volt a dabasi járás területén (90. ábra). A több éves átlag valamivel alacsonyabb, az 1958. évi termés pedig mintegy 50%-kal magasabb volt az 1957-es átlagoknál. A Duna-—Tisza közi termésátlagok általában csupán 60—65%-át érik el a dunántúli ill. észak-magyarországi történelmi szőlővidékek termésátlagainak. A Duna—Tisza közi szőlőknek kb. 43%-a vörösbort, 38%-a pedig fehér bort ad. 1958-ban összesen 1 és % millió hl bor került felvásárlásra, mintegy 25%-a Kecskemét vidékéről, 28%-a Kiskőrös és 8%-a Szeged környékéről (91. ábra). D) A DUNA—TISZA KÖZE NÖVÉNYTERMELÉSÉNEK SZEKTORÁLIS MEGOSZLÁSA A műveléságak szektorális megoszlásának ismertetésére már a birtokviszonyok tárgyalásánál sor került, 1955. év végi adatok alapján. Új statisztikai felmérésre azóta nem került sor, annyi azonban megállapítható, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás, mely az ellenforradalom hatására visszaesett, 1957-ben még nem érte el a korábbi szintet. Az állami és a községi szektor megőrizte korábbi arányait, míg a magánszektor területi részesedése a termelőszövetkezeti fejlődés függvényeként alakult. Szektorális adatok csupán a szántóterület megoszlásáról állanak rendelkezésre (35. táblázat). 1. Az egyes gazdasági növények vetésterületeinek szektorális arányai — egyes esetektől eltekintve — jelentősen eltérnek a szántó szektorális megoszlásától. Ezek az eltérések főleg három forrásból erednek: a) a nagyüzemi gazdálkodás adottságaiból (okszerűbb vetésforgó, jelentős takarmánytermelés, kísérleti jellegű növénytermelés, öntözéses gazdálkodás); b) nagyüzemi gazdálkodásunk szocialista jellegéből (a szerződéses növények, mezőgazdasági ]0* 147
