Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
52. ábra. A muhar vetésterületének 53. ábra. A baltaoim vetésterületének eloszlása (1957). 1 pont — 50 kh eloszlása (1957). 1 pont — 50 kh a) Lucerna A meleg és száraz éghajlatú területek legfontosabb pillangós növénye; csapadékos vidékeken nem terem jól. A talajjal szemben nagyon igényes, különösen a magas talajvízszint káros rá. Televényes, mészben gazdag, kötött vagy középkötött talajok a legmegfelelőbbek. Többéves növény, vetésideje március vagy augusztus. Évente többször kaszálják. A Duna—Tisza közén — elsősorban a talajviszonyok alapján — a peremvidékek a legalkalmasabbak termelésére. Vetésterülete, akárcsak országosan, az 1930-as évektől kezdve állandóan nőtt. Az 1931—35-ös években 3,4% volt országos, 1,8% pedig a Duna—Tisza közi területi aránya. 1955-ig országosan 3,7%-ra, a Duna—Tisza közén pedig 3,2%-ra alakult részesedése. Korábban csupán Aszód és Csongrád környékén termelték az országos átlagnál nagyobb arányban. Jelenleg egyenletesebben oszlik el termelése, de természetesen a homoki körzetekben az 1950-es években sem vált jelentősebb méretűvé. Budapesttől D-re, a Bácska Ny-i felén, valamint a Tisza D-i szakasza mentén az országos átlag felett, végig a Duna és a Tisza mentén, a Tápió vidékén és a Bácska K-i felében az országos átlag körül ill. alatta mozog vetésterülete. A hátság területén csupán néhány folton éri el az országos átlagot (48. ábra). 117
