Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

A lucerna termesztése szempontjából alkalmas terület a Bácska. Talaja mélyrétegű, a talajvízszint mélyen húzódik. Hasonló — de már kevésbé kedvező—adottságokkal rendelkezik a Dunamente, a Tápió és a Galga vidéke, továbbá Csongrád környéke.

b) Vöröshere (lóhere)

Talajigénye hasonló a cukorrépáéhoz, de elviseli a savanyú, sőt a sekély termőrétegű talajokat is. Kedveli a csapadékosabb éghajlatot. Ez utóbbi feltétel a Duna—Tisza közén hiányzik, ezért nem terjedt el itt a termelése. Az 1930-as évek óta csökkent a vetésterülete. Jelenleg a szántónak 0,7%-án termelik, elsősorban az É-i részeken. Csupán Aszód környékén haladja meg területi aránya az országos átlagot, egyebütt alatta marad (49. ábra).

c) Zabosbükköny

Talajigényei megegyeznek a búzáéval,

54. ábra. A somkóró vetésterületének de a laza, száraz talajok kivételével általáeloszlása (1957). 1 pont — 20 kh i3an mindenütt megterem. A második legelterjedtebb szálastakarmány, bár termelése erősen visszaesett. Az 1931—35-ös években a szántónak országosan 2,5%-át, a Duna—Tisza közén 1,2%-át foglalta el, míg 1957-ben 2,2, ill. 1,1%-án termelték.

A Duna—Tisza köze egész területén az országos aránynál alacsonyabb a vetésterülete, mindössze É-on haladja meg, ill. Baja körzetében éri el azt (50. ábra).

d) Csalamádé és silókukorica

A talaj iránt nem igényes, viszont rendkívül sok csapadékot kíván, a legtöbbet júliusban. Országosan is, a Duna—Tisza közén is állandóan 1% körül mozgott a vetésterülete.

A Duna—Tisza közén csak a Dunamellóken emelkedik termelése az országos átlag fölé, ill. éri el azt (51. ábra).

e) Egyéb szálastakarmányok

A külön felsorolt négy szálastakarmány mellett területünk 0,4%-án szálastakarmánymagvakat, további 1,1%-án pedig egyéb szálastakarmányokat termelnek. Ez utóbbiak sorából különösen kiemelkedik a nem túlságosan gaz118