Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
c) Takarmányrépa Éghajlati és talajigényei megegyeznek a cukorrépáéval, azonos feltételek mellett azonban annál magasabb termést hoz. A Duna—Tisza közén elsősorban a Bácskában, továbbá a Duna mentén a legkedvezőbbek termelési feltételei. Bár az 1930-as évek óta országosan csökkent a vetésterülete (1931—40-es évek átlagában 2,3%-a, 1955-ben 1,8%-a a szántónak), tájunkon nem változott: 1931—40 között is, valamint 1957-ben is átlag a szántóterület 2,6%-án vetették. A Duna—Tisza közén megmaradt mindvégig az egyetlen, nagyobb kockázat nélkül termelhető takarmánynövénynek. Termelése eléggé általános tájunk területén, úgyszólván mindenütt az országos átlag felett termelik, kivéve az aszódi, a bácsalmási és a bajai járások területének egy részét, valamint Csongrád határát. A főváros tágabb körzetében — É-on és K-en — az országos átlag körül váltakozik vetésterülete, ugyanígy a Duna mentén is, míg a Bácskában nem éri el azt. Budapesttől D-re, továbbá a homokhátság D-i és K-i részein termelik a legnagyobb arányokban (45. ábra). A termésátlagok elsősorban a Bácska területén, valamint a Duna mentén a legmagasabbak, a homokvidéken alacsonyabbak. A legjobb hozamú területeken tehát kicsi a vetésterület, hiszen azokon más, gazdaságosabban hasznosítható takarmánynövények is megteremnek. Ott a legnagyobb a vetésaránya, ahol a rendkívül rossz talajviszonyok, valamint éghajlati adottságok miatt más takarmánynövények nem hoznak megfelelő termést. Ezekben a körzetekben hasznosabb lenne a silókukorica elterjesztése, a cukorrépatermelő területeken pedig a melléktermékek felhasználásának mértékét fokozva, fel lehetne más növények számára szabadítani a takarmányrépa területének néhány százalékát. 3. OLAJ ŐSNÖVÉNYEK Az utolsó 8 évtized alatt több mint húszszorosára növekedett az olajosnövények vetésterülete, ugyanakkor gyökeresen megváltozott a fajták szerinti összetétel (22. táblázat). A múlt század végén még csak egyedül a repce képviselte az ipari növényeknek ezt a csoportját. Az 1930-as évek elején már megjelent mellette az 22. TlBLÍZAI Az olajosnövények vetésterülete együttes területük százalékában Növény 1874 1931—35 1955 1957 kh % kh % kh %kh % Napraforgó ....................... 400 8,0 44 800 93,9 16 900 89,9 Ricinus............................... — — 300 6,3 1 900 4,0 1 500 8,0 Olajlen ............................. — —2500 53,7 700 1,5 300 1,6 Repce.................................2500 100,0 1500 32,0 300 0,6 100 0,5 Összesen.............................2500 100,0 4700 100,0 47 700 100,0 18 800 100,0 112
