Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

és Hanusfalván, Homonnán, Huszton stb. Az itt termett bor azonban akkor is csak silány lehetett; ellenben mint jó bor a Vas-, Zala-, Somogy-, Győr-, Esztergám-, Székesfejérvár-, Baranya-, Pozsony-, Nyitra-, Hont-, Nógrád-, Borsod-, Gömör-, Ung-, Bereg-, Zabolcs-, Biharmegyékben stb. termesztett bor említendő fel. S a jelesebb magyar borok még ezek sem voltak. Oláh tanúsága szerint a székesfejérvári vásárokon a somogyi bornak volt nagy kelete. A többször említett vámtarifák szerint pedig a borral való kereskedés másutt is igen élénk lehetett; s névszerint Pestnek borkereskedése híres volt.

III. Magyarország nemes borai közül elsőnek a szerémit kell felemlíteni, mely nagy dicsérettel magasztaltatok:, s még ezen korszak végén is Magyarország legkitűnőbb borának tekintetett. Mellette kitűnő elismerésben a soproni és a pilisi bor részesült. A tokaj-i bor jóságának első említését csak 1494-ben találjuk. De akkor is már nagy dicsérettel; míg világhírére a XVI. században emelkedett. Különben harmadik korszakunk alatt mint nemes bor a pozsony-szent-györgyi is kiemelkedő.

IV. A szőllőmívelésre és bortermelésre nézve még megjegyzendő: i. Az okszerű bortermelés meghonosítására Görög- és Olaszországnak volt különös befolyása; a mint azt az előbbit illetőleg a szerémi, az utóbbit illetőleg pedig a tokaji bornál kiválólag észlelhetjük. IV. Béla király a szerémi bor termelését olasz behatás által akarta előmozdítani (73. §.), azonban úgy látszik, hogy igyekezeteinek nem volt nagy sikere; s hogy még a tokaji bor mívelé-92