Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

II. Szent Benedek szerzeti szabályánál fogva a monostornak úgy kellett épülni, hogy minden a mi az abban lakó szerzeteseknek szükséges, és ezek közt névszerint a kert is, mind egy helyütt, tehát annak falai közt együtt legyen. S ezen szabályt nemcsak a benczések követték, hanem a cisterciták és premontrék is.

Ehhez képest minden Magyarországban keletkezett monostornak volt házi kertje is. S ez nemcsak a Dunántúli monostoroknál, hanem azokról is állott, melyek az ország más részeiben u.m. a Tisza völgyében, a hegyes vidékeken, és az Alfoldön épültek. Kertekről azonban a király várainál, s magánbirtokosok, sőt kisbirtokosok, lakhelyeiknél is találunk említést.

III. Különben a kertek két nemét kell megkülönböztetni t.i. a házi és a gyümölcskerteket, s a házi kerteknél ismét a dísz- és a konyhakertet. Hogy pedig a kerteknek mindhárom neme akkor hazánkban már míveltetett, az kétséget nem szenved; s a kérdés csak az, hogy a hármas irányban mennyire volt kifejtve a kertészet?

i. A díszkertről, hol nemesebb növények s névszerint virágok ápoltatnak, legkevesebbet mondhatunk. Minthogy azonban ezen nemesebb kertmívelés keletkezésének alapja bizonyos ténykörülmények szoktak lenni, a melyek hazánkban is megvoltak, azon következtetésnek kell helyet engednünk, hogy házi díszkertek nálunk sem hiányoztak. A természet maga, midőn ezer meg ezer szép mezei virággal díszítette mezőségeinket és völgyeinket s kellemessé tette a tartózkodást erdeinkben és hegyeinkben, a lakoso88