Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

kát bizonyára arra is indította, hogy lakházaik közelében kerteket rendezzenek, hol a mezei virág szebb és fejlettebb formát nyerjen s díszvirággá legyen, de más ritkább növény is ápoltassák. S minthogy keleten a magyarok őshazájában nem kevésbbé mint nyugaton, a díszkertészet mindig nem kis jelentőséggel bírt, kétségtelen, hogy az Árpádkirályok korában annak Magyarországban is számos kedvelői voltak, hogy tehát akkor itt is míveltettek házi díszkertek.

2. Az u.n. konyhakertekről bővebb tudomásunk van, sőt ezekről még néhány biztos tudósítás is jutott korunkra. Ezek szerint akkor hazánkban ilynemű nagyobb és kisebb kertek voltak. Az előbbieknek példáját a komlókertekben látjuk (horti cumulorum); az utóbbiak pedig még a parasztházaknál is találtattak, s itt általában pórhagymát (porrum) vöröshagymát (caepa) és foghagymát (allium), mákot, paprikát s nyilván még más a háztartáshoz szükséges avagy különféle gazdasági foglalkozásokhoz (p.o. a méntenyésztés tekintetéből), vagy a nekik tulajdonított gyógyerőnél fogva az emberélet fentartására hasznos növényeket termesztettek. S ide lehet számítani több oly növényt is, melyeket még a rómaiak terjesztettek Pannóniába és melyek itt azóta találtatnak p.o. az abrut ürmöt vagyis'népiesen seprőrutát (Artemisia abruta, Stabwurze), a zöld, mentét (mentha, Frauenmünze), a hunyort vagyis fehér zászpát (helleborus, Nieszwurtze), a borostyánt (laurus), a leusint (leuscippus, Liebstöckel), a repkényt és a télizöld különféle nemeit (hedera, Epheu) stb.; - a fák

89