Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

I. fejezet

amelyről táplálkoznak, nagysága pedig körülbelül a füge­fáé; babhoz hasonló gyümölcsöt terem, de magja van: ha ez megérett, vászondarabokon átnyomják, sűrű és fekete lé folyik ki belőle; a kifolyó lének a neve pedig aszchü; ezt nyalják is, és tejjel keverve isszák is, seprő­jének sűrűjéből gyümölcsízt készítenek, és azt eszik. Házi­állatuk ugyanis nem sok van, mert nem valami jók a lege­lők. Mindegyikük egy fa alatt lakik: télen úgy, hogy a fát beborítják vastag nemezzel, nyáron pedig nemez nélkül. Ezeket egy ember sem bántja, mert szenteknek tartják őket; nincs is semmi harci fegyverük. És egyrészt ezek döntenek a körüllakók vitás ügyeiben, másrészt pedig, aki menekültében hozzájuk fut, azt senki sem bántja. A nevük pedig: argempaiok*. (A magyarok elődeiről 49-50. o.) * argempaiok - mongol népcsoport. 6

Next

/
Thumbnails
Contents