Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

síttatik. Egyébiránt Ó-Buda területén is nevezetes szőllőmívelés létezett, a miről egy szőllő eladását tárgy azó 1283-ki oklevél tanúskodik. Azt bizonyítani, hogy a budai bor világhírét már eredetileg mint vörös bor nyerte volna, felette nehéz feladat lenne; mert míg egyrészről Budán jelenleg igen jó fehér bor is terem, - másrészről Bertrand de la Broquiére, a burgundi herczeg főlovásza keleti útja alkalmával 1432-ben Budán keresztül utazván, éppen az ott termelt fehér bort dicséri.

11. Az egri borról csak keveset mondhatok. Mert az egri püspökség alapítását és legrégibb birtokviszonyait, valamint Eger vára és városa, s az ottani környék akkori történetét tárgyazó okiratok teljesen elvesztek, s szent István és szent Lászlónak ezen püspökségre vonatkozó intézkedéseiről csak annyiban van tudomásunk, a mennyiben

IV. Béla királynak 1261-ki oklevele nyújt felvilágosítást. Minthogy tehát ezen oklevél többek közt azt határozza, hogy a püspököt egész megyéjének bortizede illesse; - méltán következtethetjük, hogy ott nevezetesebb bortermelés volt, s hogy ez névszerint Eger környékére nézve is vélelmezhető.

12. A szegzárdi borra nézve, a „vinea Crin”-ról csak egy a szegzárdi apátság birtokviszonyaira vonatkozó 1061-ki határjárás töredékéből értesülünk, s ebből szintén csak következtethetjük, hogy ott már akkor is míveltek szőllőt.

IV. Látjuk ezekből, hogy II. korszakunk alatt a szerémi bor kivételével még híresebb borainknak termelése sem

85