Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

végeztével még aznap a kolostorba visszatérhessenek. Még ma is szépen ki tudjuk mutatni, hol voltak ily majo­rok. így a zirczi apátság majorjának emlékét Epelény, Olaszfalu és Akol őrzi. S czisztercziek hazánkban a nem­zetgazdaságnak európai magaslatán állottak. Ismereteiket franczia földről hozták magukkal. Franczia testvéreikkel, a rendi középponttal folyton érintkeztek. Az apátok há­­romévenkint ellátogattak a káptalanra. Útközben és együttlétök alatt sok újat láttak és hallottak. Hazatértük után tapasztalataikat értékesítették. Tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy hazai cziszterczi apátságaink nem­zetgazdaság dolgában nem állottak hátrább franczia test­véreiknél. S épen ezen sarkallik a czisztercziek érdeme. Egyszerre századokkal viszik előbbre hazánknak mind­azon pontját, mely az övék vagy a hová hatásuk kiterjed. Minden kolostorukat tehát egy-egy nemzetgazdasági kö­zéppontnak s egyúttal iskolának tekinthetjük. Saját job­bágyaik - mert távolabbi birtokaikon ezek is voltak - s a vidékbeliek tőlük tanulták el a földmívelés fejlettebb alak­ját s az állattenyésztés czélravezetőbb módját. A czisztercziek alapul veszik a földbirtokot. De mivel ez a tulajdonost kifelé sokszoros szálakkal köti le, szakí­tanak azzal a rendszerrel, melyet a clugnyaknál láttak. Nekik nem kell az olyan birtok, mely a jobbágyok mun­kája folytán pusztán csak jövedelmez. Munkateret is ke­resnek ők. Saját kezükkel mívelik földeiket, tenyésztik barmaikat és készítik még szükséges czikkeiket. Nem urak ők, hanem munkások; nem a készet élvezik, hanem a szük­74

Next

/
Thumbnails
Contents