Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

ségeset saját verejtékökkel teremtik elő. A cziszterczi szerzetes nemcsak aszkéta, hanem földmíves és iparos is volt. De mivel a szerzetes a nap jó részét vallásos kötelmeinek szentelte, a külső munkára nem fordíthatott annyi időt, a mennyit a kolostor gazdasága megkövetelt. Hiszen egyégy apátságnak épen azért, mert tisztán a saját keze muneája után befolyó termésből élt, nagyterjedelmű birtoka költ s így sok munkáskézre volt szüksége. Tehát maga az vletkedv és a birtokrendszer utalta a cziszterczieket a megtért testvérek behozatalára. A megtért testvérek vagy a kolostorban, vagy a pusztákon laktak. A kolostorban közülök aránylag kevesen tartózkodtak. Ezek belső szolgálatot teljesítettek, vagy a közeli szántóföldeken, réteken, erdők- és kertekben tartózkodtak. A kolostorokon kívül élő megtért testvérek lakása a grangia, vagyis major, puszta. Ez a földmívelésnek, baromtenyésztésnek és iparnak középpontja. Itt emelkednek a gazdasági épületek, műhelyek, félszerek, pajták, istállók, baromólak. A valamire való jószágon mindenesetre van majorjuk. Ezek aránylag sűrűn épülnek, hogy a gazdaság kezelése annál könnyebb legyen. A majorok élén egy-egy udvarmester áll. Ez vezeti a gazdasági ügyeket s intézi a megtért testvérek munkáját. Rendesen van segédje is. Az udvarmester kezdetben nagyon valószínűleg maga is csak megtért testvér; később azonban a gazdasághoz értő szerzetesek közül szemelik ki. A lelkiélet vezetése a megtért testvérek mesterének kezében volt. Ez fölszentelt pap, a folytonos kézimunkára utalt tagok figyelmét az égiekre irányítja, lelkiatyai ténykedé75