Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

szellemi, hanem az anyagi munkát és pedig a földmívelést vallotta elsőrangú föladatának. Földeiket javarészben maguk mívelik. A szerzetes tagok munkája erre elégtelen; tartanak tehát megtért testvéreket is. A földmívelés tulajdonképeni munkásai ők. Magyarországnak szüksége volt ilyen elemekre. A czisztercziek a nyugati művelődés ismereteivel új korszakot nyitnak meg a nemzetgazdaság terén. Rendszerint vad, zord vidékeken vagy mocsaras területen szállnak meg. Kolostoraikat völgyben, a folyó balpartján építik. Zircz a Bakony rengetegében, Pilishegy lábánál, Savnik a Szepességben, Czikádor a Sárvíz mocsaránál, Apátfalva a Bükkben, Bélakút a Duna mellett a péterváradi Ökörd-völgyben hirdetik a hatalmas munkát, melylyel a czisztercziek a földet a művelődésnek meghódították. Földmívelő-tevékenységök hatása a kolostor ajtaja előtt kezdődik. Először otthonuk környékét alakítják át. A vad erdőséget irtják, a vizeket lecsapolják, vízgyűjtő medenczéket készítenek s így szárítják ki s készítik termelés alá vagy alakítják át rétté s legelővé a posványos, süppedékes területeket. Minden kolostor környéke egy-egy kis paradicsommá alakul át. Gazdasági kertjükben kiváló minőségű zöldség tenyész, gyümölcsöseikben a legelső franczia fajokat érleli a napsugár; szántóföldeiken duzzadó kalászt renget a tavaszi szellő; a hegyoldalakon meg dús szőlők díszlenek. A kolostor vidékén létrejönnek a puszták, majorok. Ezek helyének megjelölésével a szerzetesélet követelményei irányadók. Miért is a kolostortól oly távolságban szervezik, hogy a rendtagok munkájuk

73