Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

mindjárt az első magyar kolostorokban. így szent István király a tihanyi apátságnak 50 méhkast ajándékozott. A pécsváradi apátság 12 méhészt kapott a királytól. Későbbi okleveleink mindig sűrűbben említik a kolostorok méheseit; a mi annak a jele, hogy a szerzetesek előszeretettel gondozták a méheket.

Ezekhez a jövedelmekhez, melyeket saját birtokaik terményeiből nyertek, járultak a tizedek. A kiválóbb kolostorok tizedjoggal bírtak, melyet a föld népe szolgáltatott az egyháznak. A tizedfizetés eleinte kiterjedt minden gazdasági termékre, tehát a szerzeteseknek e tekintetben is érdekökben állott a népet buzdítani, oktatni a helyes gazdálkodásra; mivel a nép a föld jövedelme után szolgáltatta a kolostornak a tizedet.

A miket fönnebb leírtam, azokból láthatjuk immár, hogy XI. századbeli mezőgazdaságunk fejlesztésére és irányítására korszakot alkotó befolyással voltak a kolostorok. A honfoglalás korában az ország legnagyobb részét rengeteg erdők takarták, melyek sűrűjén szeszélyes kanyarulatokkal és szabálytalan mederben áthömpölygő folyók árterei, posványos mocsarai, zsombékos lápjai, vadvizes erek, belvizes rétek, óriási bükk- és tölgyerdők voltak. Ezt a vadont tették mívelt területté a szerzetesek. Egy új évkör Magyarország mezőgazdaságának történetében, melynek főszereplői a benczések. ők meghonosították nálunk a nyugat népeinek fejlettebb mezőgazdaságát, tökéletesítették azt és népünkkel megismertették a czivilizáczió vívmányait. Szántóföldeinken, szőleinkben, állattenyészté-67