Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

minden magasabb értelmiséget magában összpontosított, hazánk anyagi érdekeire annál sikeresebben hatott, a mennyiben annak történeti előzményei, geográfiai viszonyai a föld okszerű mívelését föltétlenül szükségessé tették s ennek kedvező eredményére csak úgy nyújtottak kilátást, ha minden rendelkezésre álló és szellemi kombináczió által megállapított segédszerek czélszerűleg alkalmaztatnak.

Nézzük immár az egyházi birtokkezelést, illetve mezőgazdaságot a XI. és XII. században, a mint azt a kor írott emlékei elénk adják.

Csak elő kell vennünk az adományleveleket és egyéb, az egyházi birtokokra vonatkozó okiratokat; azokból az egész gazdasági rendszert megállapíthatjuk.

Mint fönnebb említettük,' a kor fejlettebb mezőgazdasági rendszerét a benczések kolostorai környékén leljük föl. Különben is püspökök és kanonokok jobbára az ő soraikból kerültek ki. Azok is a benczések gazdasági rendszerét követték, tökéletlenebb eszközökkel. A benczések összeköttetésben állottak a külföldi kolostorokkal. Rendi szervezetük a gazdasági tényezők teljes apparátusát bírta. Minden kolostor, minden püspökség, melyet ők alapítottak, egy-egy mezőgazdasági középpontot képezett.

Részint a kolostor falain belül, részint annak szomszédságában voltak a gazdasági épületek, majorságok. De a távolabb fekvő birtokokon is voltak kisebb épületek, fiókkolostorok, hol az anya-kolostorból kirendelt szerzetesek ideiglenesen időztek, nagyobbrészt a végett, hogy ottani

58