Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
III. fejezet
sítják. Hogy a kanonokok mennyire folytak be a püspöki jószágkezelésbe, erre vonatkozólag nincsenek Írott adataink. Mindazáltal nem szenved kétséget, hogy a püspök igénybe vette a székhelyén lakó papok szolgálatát a jószágkezelésben. Ezt annál is inkább föltehetjük, mivel a püspök és káptalanja majdnem oly viszonyban voltak egymással, mint a szerzetesek a kolostor apátjával. Kétségtelen tehát, hogy a püspök segítőtársai, kik az ő javadalmából részesültek, a püspöki jószág igazgatásában és gondviselésében is segítségére voltak. Azért e korban külön káptalani jószágkezelésről szó sem lehet. Abból a körülményből, hogy szent István és utódai az első püspökségeket dús javadalmakkal látták el, azt következtetjük ugyan, hogy a káptalanok, mint a püspökségek jószágkezelői mindjárt a kereszténység első századában befolyást gyakoroltak hazánk mezőgazdaságának fejlődésére; de mint önálló testületek - legalább a székesegyházi káptalanok - e téren nem szerepelnek. Szent István a püspökségeket és kolostorokat terjedelmes birtokokkal látta el. Wenzel* szerint ez kettős czélnak felelt meg. Mert ezáltal az egyházat erősebb kapcsokkal fűzte a hazához és annak érdekeihez. E mellett pedig közvetlenül a hazai mezőgazdaságot is azáltal mozdította elő, hogy nemcsak anyagi munkaerejét emelte, hanem a nemzet gazdasági életének számára oly szellemi tényezőt is teremtett, mely azon időben, mikor az egyház * Wenzel -1. a XII. fejezetet. 57
