Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

zetet megnyerték a keresztény művelődésnek s alapját vetették meg az ország gazdasági felvirágzásának. A szerzetesek kiirtották a vadonokat és paradicsommá változtatták a kietlen pusztaságot. Aranykalász rengett ott, hol előbb avar hányódott. A bozótok helyére szőlőket és gyümölcsös kerteket ültettek. Pajzános ménesek és szelíd gulyák legelésznek ott, hol előbb fenevadak tanyáztak. A szent hegyen megzendül a Mindenható dicsérete, a hegy tövében serényen folyik a munka. Falvak keletkeznek a hegy körül. A föld népe bizalommal fordul a jámbor férfiakhoz, kik jó tanácsot és oktatást adnak neki lelki és anyagi ügyeiben. „Cruce et aratro”, ez volt jelszavuk. Ezzel alakították át Magyarország színét.

Szentirmai így írja le a benezések mezőgazdasági tevékenységét. „Az alapítandó telep számára a helyet gondosan kiválasztják; a szántóföld hantját, patakot és forrást, követ és erdőt, napfényt és esőt, országutat és szomszédságot mind tekintetbe veszik. A szerzetes atyák valóságos pionierjei a jövő kultúrái telepnek; a vadon közepén virány támad... Ha a megfelelő helyet megtalálták, a szerény lakás fölépítése után következik a templom. Szerény ez is, mint a lakás, fából való közönségesen a legelső, még torony nélkül, teteje náddal, fenyőgalyakkal, szalmával födve, kis üvegnélküli ablakokkal. Azonban a testvérek közt akadnak idővel, kik építési ügyességet s a nagy építési előképek emlékeit magokkal hozták a déli vidékről és országokból s a kik szépen, erősen, évszázadok számára is tudnak építeni. A telep sokszor gyorsan felvirágzik, mert

55