Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

éltek, szerzetesi ruhában jártak; bizonyos fogadalmat tettek, hogy állandóan a kolostorban vagy annak jószágain laknak s nem volt szabad nekik tetszés szerint visszatérni a világba. Ezeket megtérteknek nevezték. Voltak köztük udvarosok, majorosok, kocsisok, ökrészek, juhászok, számár ások, csizmadiák, gyapjúszövők, vendégfogadók, kovácsok, szabók, molnárok, ebédlői szolgák, kukták, sütők, a kamarás segédjei. A kamalduliaktól a clugnyak és czisztercziek is átvették a megtértek intézményét. Vájjon a mi benczéseink is átvették-e? Ennek sehol semmi nyomát nem találjuk a XI. században; csak a XIII. században akadunk elvétve itt-ott megtértekre. A mi benczéseink végeztek ugyan gazdasági és iparosmunkát. Dolgoztak saját kezeikkel, különösen kezdetben. Azonban ők inkább a gazdaság vezetői, a munka irányítói voltak; a kézimunkát jobbára a szolgák: földmívelők, vinczellérek, kocsisok, halászok, csikósok, ökrészek, juhászok, kanászok, méhészek, szakácsok, csizmadiák, kovácsok, ötvösök, molnárok stb. mind világiak végezték, mint ezt az adománylevelekből látjuk. Villányi szerint a benczéseknél is voltak megtért testvérek, kik gazdasággal foglalkoztak. Valószínű, hogy később, a XII. században a prémontreiek, clugnyak és czisztercziek példája után indulva, ilyeneket is vettek föl; de a XI. században a benczéseknél nem találunk megtérteket.

A benczések a X. század végén megkezdték Magyarországon a rájok bízott nagy munkát. Kolostoraik a vallás és tudományok szentelt csarnokai voltak. A magyar nem54