Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

lett mezei munkával is kell foglalkozniuk. Közösen mennek ki a mezőre dolgozni. Ha a rendtagok mezei munkával vannak elfoglalva, tizenkét órakor étkeznek. Kivétel nélkül minden rendtagnak bizonyos meghatározott időben kézimunkával kell foglalkoznia. Szent Benedek senki előtt nem zárta be kolostora ajtaját. Foglalkozást talált ott a tanult ember, a földmíves, a kézműves. Egyik a könyvtárban, másik a mezőn, harmadik a malomban, sütőben, kertben, istállóban. A mesteremberek lehetőleg a kolostor falain belül végezték dolgaikat. A foldmívesek gyakran a kolostortól távol, a majorságban végezték a gazdasági munkákat. Szent Benedek rendjében voltak oly tagok, kik jobbára gazdasági munkával foglalkoztak. Különösen olyanok, kik felnőtt korukban léptek a szerzetbe. Tanulatlan emberek lévén, főkép a gazdasági munkákat végezték. Fölmerül itt a kérdés, vájjon voltak-e a magyarországi benczések közt úgynevezett megtértek, kik tulajdonképen szolgák voltak; hasonlók a mostani laikus testvérekhez; mezei munkát, jószáglegeltetést és egyéb gazdasági cselédmunkát végeztek? Tudjuk, hogy szent Rumoáld* - ki szent Benedek szabályainak módosításával a kamalduliak rendjét alapította - nem engedte meg szerzeteseinek a kolostor falain kívül való időzést. Fölvett tehát a kolostorba oly férfiakat, kiket tüzetesen'a mezei "munkára rendelt. Ezek nem voltak valódi szerzetesek. Szerzetesi módon

* Szt. Rumoáld (kb. 960-1027) - a kamalduli rend megalapítója. Szentirmai M.: Szent Benedek élete és hatása. 293. o.

53