Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

Részemről külföldön a létesülő budapesti Borcsarnokhoz és a hegyaljai részvényes borkereskedési társulatokhoz hasonlót nem ismerek, mert a Portugálban létezett oportói, szabadalmaivali visszaélései miatt 1833-ban megszűntetett. Egyesek, vagy két-három, s több borkereskedőnek szövetkezését minden bortermesztő országban találhatni, kik belátásukhoz képest folytatják mind belföldjökön, mind a világ egyéb számos tartományaiban üzletöket. Divatossá lett ily kereskedőknél, sőt bortermelőknél is boraiknak nyilvános árverésekeni árulása, mi nagyon kedvező sikerrel megyen ott, hol jobbról balról, s mindenfelől népesebb városok fogyasztásai történnek, sőt a fogyasztó külföld, s talán távolabbi vidékek fogyasztói is vásári alkalmakkor öszvegyűlnek, vagy e nélkül is, a hirlapokban tett hirdetések szerint.

Egyébiránt, hogy mind Franciaországban, mind Németországban szabad kézből, mind termelők, mind a borkereskedők tesznek eladásokat, és vásárlásokat, említeni is alig szükséges, de legtöbb esetben az árulások üvegekre vont borokkal gyakoroltatnak, mind belföldjökön, mind külföldre tett szállítmányaikkal, még pedig nem csak olyanokkal, kik azt nagy mennyiségben vesznek, de bizománybán adva is hiteles kereskedőknek, néhány száztóli engedéllyel, kik azt aztán apránkint, üvegenkint árulják el. Ezen modor szerint fogyasztatik el legtöbb bor épen úgy, mint a sóbányákból nagy tömegekben kiásott sómennyiség fontonkint, latonkint használtatik föl.

Ha például burgundi, bordeaui, vagy rajnai borok csak

473