Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

hordó számra áruitatnának, temérdek ember, ezek között magam is, soha sem kóstolhatta volna, mert hordókkali vételre csekély pénzű ember a maga fogyasztására soha sem lenne képes, de üvegenkinti itcés, messzelyes részletekben, vagy lakmározási vagy betegségi esetekben, egy két üveg ritka bort csak megveszen, és ilyen sok adásvételből kerül egy nagyszerű fogyasztás, és forgalom, mely jótékonyan hat ki nem csak az üzérkedőre, de a bortermelőkre is.

Főleg a francia, s az őket utánozó német bortermelők és kereskedők, ellátják a magok honát is mindenféle boraikkal, hol arra szükség van üvegekre vontán; fölkeresik vagy fölkerestetik más országoknak, sőt világrészeknek is fogyasztási pontjait, s nyerőleges üzleteket kezdenek hol csak lehet, és ha a körülmények úgy kívánják, vagy megbízottjaikat, vagy társaik egyikét mesze külföldön telepítvén meg, mindenféle formában: hordókban, üvegekben küldik árúikat. És igy az életre való franciák, s őket utánozva a németek, tevőleges (activ) kereskedést űznek, mind bent hónukban, mind a külföldön, sem várva, miként a köz magyar mondja, hogy a sült galamb a szájokba röpüljön.

Ismerik az üvegekre vont borok fogyasztásának hatalmas modorát honi bor gyárosaink is, és tudva hogy fejedelmi bortermesztőink elhanyagolván ezen modort, pezsgőn kivűl, gyártott tokaji, ménesi, ruszti csemege borainkat bizománybán adván rendszerint fűszeres kereskedőknek, hazánkban is majd minden jelesebb városában árul-474