Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

téren, hol ezen tárgy megvítathatik s nyom veretik mintegy ezek által a társulat megindíthatására.

Végre meg kell jegyeznem, hogy azon csekély tevőleges activ borkereskedést, mely Magyarhonból tétetik külföldre, t.i. kik ott borraktárakat és borárulásokat tartanak, miként már a feljebbi §-ban is láttuk, néhány hegyaljai zsidó családokon kivűl más nem teszi és gyakorolja, tudtommal. Belföldi kereskedésünknek intézése pedig oly hiányos, hogy nemesebb fehér és veres borainkat nélkülözni kell a haza azon részeiben, hol azok nem termenek még akkor is, midőn az egészségügyi viszonyok, döghalálosan dúló betegségek az azokkali élést felette szükségessé tennék. És ezen körülmények fölhasználván a borgyárosok, miként a következő §-ban látni fogjuk, észrevétlenül elhatalmasodnak, majd minden nagyobb városainkban áruitatván műtermékeikéit ál neve alatt eredeti borainkat, vagy híres külföldi borok helyett, melyek az eredeti borok orvosszeri hatalmával nem bírván, haszontalan pénzkiadást, nem egyszer nagyobb betegséget idéznek elő.

A legnagyobb mérvben óhajtandó tehát, hogy hazánk bortermelői és jóhitelű, nem egyedáruskodó borkereskedői elébb a hazai szükségletet ellátva, külföldön is kezdjenek az alább megírandó francia modor szerint kereskedelmi vállalatokat.

59. §. Miként űzetik jelenben a borkereskedés külföldön a franciák s őket követve németek által, kiket utánézni nekünk is kell, és a bőrgyárak által hazánkban is nagy kárával termelőinknek.

472