Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XV. fejezet
izraeliták kezében van, kik őket is a termelőket is fejve, csak annyiban vannak hasznára a termelő közönségnek, hogy ennek tétlensége miatt a borok hon nem vesznek átaljában el, de legalább egy harmadát megadják érdemlett áruknak. Jelenben a Hegyalja vidékén a borkereskedést űző izraeliták, mint szőlőbirtokosok is szerepelnek, s meg kell vallani, nagyobb részt példásan utána látnak míveleti dolgaiknak, másoknak is utánozásra méltó jelt mutatván, takarékos életmódjokkal, és a munkáltatásban! felügyelettel; mert hogy sok bortermelő azért nem lát hasznot, mivel fel nem ügyelvén embereire, drága pénzért felényit sem dolgoznak, mint illenék, kétséget nem szenved. A vidéki szőlőbirtokosok pedig többször megbízottjaik által rongáltatnak. A fent előadott borkereskedőkön kivűl, bortermelő vidékeinken számosán találtatnak a bortermelők közt is úgy nevezett passiv kereskedők, kik magok termésein kivűl másokét is öszvevásárolván bevárják, midőn vagy nagyobb fogyasztás és pénzforgalom, vagy terméketlen évi járandóságok miatt, a borok ára felszökik. Ily vállalatok is igen nyerőlegesek, ha magas kamatú pénzzel nem történik a bevásárlás, és szükségesek jó ó borok tartása nézetéből. A fentebb előadott izraelita kereskedőkön kivűl nem nagy mértékben ugyan, de mégis érkeznek lengyel, főleg Siléziából s Poroszországból keresztyén borvásárlók is, kik Lengyelországon kivűl más országokba is szállítják borainkat. Kitünőbb figyelembe veendők néhány bécsi és pesti borkereskedők is, kik más országokba, Amerikába is 462
