Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

a cserépben jó gyökeret vertek, ki lehet őket majd földestől a szabadba ültetni, ha az utoljára ki nem maradható őszi esők a földet jól átjárták.

A növény küllemére (habitus) nem igen különböznek egymástól a málna egyes változványai, de igen is különböznek gyümölcseik szinére, nagyságára és formájára, nemkülönben az egyes szemcsék alakjára nézve, mikből az egész málnabogyó alakul. A jelek közül, mik által az egyes válfajok egymástól különböznek, leginkább a gyümölcs szine szökik szembe s e tekintetben ismerünk veres, fehér, sárga és fekete válfajokat, a mennyire az utolsó szinre nézve az újabbak, a hamvas-szedret (die Brombeere) is ide számítják.

Miután pedig hol az egész bogyó, hol az egyes szemcsék formára, nagyságra, érésidőre és Ízre is egymástól különböznek: felhasználja a nyerészkedés utáni vágy ezen részint valódi, részint csekélyebb értékű jellemeket, a málnaválfajok tetemes számú elnevezésére.

Mi hozattunk, most három éve Frauendorfból, - bár hozattunk volna előbb, midőn még a derék öreg Fürst János, e méltán hires intézet élén működött - 17 fajta málnát; kétizben láttuk már termésüket, de akár górcsővel sem lehet azok közt többet, mint három fajtát megkülönböztetni, mellyeknek csak rövid leírására fogok szorítkozni, mig bővebb tapasztalásokat tenni alkalmam nyiland, mikkel a magyar közönségnek akkor fogok szolgálni, ha Belgium és Angolhonból újabban szerzett gyűjteményeim, gyümölcsükkel megörvendeztetni fognak.

427